Első hétvége:

Eljött az első hétvégém. Először is felfedeztem a szobatársaimat, a csótányokat…úgyhogy ma(hétfő) eszközölnöm kell valamiféle drasztikus lépést, mivel félszemmel egyfolytában a falakat figyelem, és már a lábaimon érzem őket, pedig csak egyszer futott el egy a lábamon…wröhh! Ma lépéseket teszek. Beszéltem a gyártásvezetőmmel, lehet nem az ő dolga, de ma átjön velem a hotelba, nem azért mintha nem tudnám egyedül megoldani, de szerintem célszerű egy helyivel együtt megjelenni a helyszínen. Ennyit egyelőre a csótányokról. Hétvégén, szombaton pihentem (itt ez is munkanap, de nekem nem kellett bejönnöm még, mivel az animátorok dolgoznak, a rajzolók dolgoznak, és akinek kellett segítség azt pénteken letudtuk, csak remélni tudom, hogy ez így is marad). A televíziókészülék számos izgalmasabbnál izgalmasabb indiai sorozatokat kínál a kedves nézőknek, akit érdekel. Na ha a brazil szappanoperákon szörnyülködik valaki, nézzen meg egy indiai szappanoperát, ahol szintén hallhatjuk a szereplők gondolatait, belső monológjait, de mind ezt kissé irritáló pintyekhez hasonlatos csipogó hangon… nem mintha néztem volna. Helyette jó kis sitcom-okkal szórakoztattam magam, ahol a színészek frappáns poénjaira automatizált közönségkacaj reagál. Az a jó, hogy például az HBO-n angolul mennek a filmek (angol felirattal, ami sosem árt gyakorlás szempontjából) cserébe viszont reklámok is vannak. De ez még mindig jobb, mint Sandra Bullock és Keanu Reeves drámáját hallgatni indiai szinkronnal egy másik adón, mert ebbe is belefutottam, és zavarba ejtő volt. Na jó, vicces. Ennyit a Tv-ről egyelőre. Csótányirtás, és tv, és netezés, ezzel tudom összefoglalni a szombatomat.
Vasárnap korán 9-kor, hazai idő szerint 4:30-kor, (ezt azért emelem ki, mert még mindig nem álltam át) csörgött a mobilom, Lama a bártender volt a vonalban, érdeklődve, hogy akkor mikor menjünk várost nézni. Én nyekegtem valamit angolul, s végül abban maradtunk, hogy a City Center nevű pláza előtt találkozunk 3 órakor, és kitaláljuk, mit érdemes első körben megnézni Hyderabadban. 2:45 kor mini taxiba vágtam magam. Egy mini taxis, egyik fuvaromnál megadta a számát, hogy mindig őt hívjam, csak előtte 15 perccel csörögjek rá, és ott lesz a kért helyszínen.


Mini taxi

Elvitt a centerbe, az eső persze szakadni kezdett. Beszaladtam a bevásárlóközpont csarnokába, na jó nem beszaladtam mert ilyenkor detektorral átnézik az embert, és végig taperolják tetőtől talpig, majd belenéznek a táskádba, hátha rejt valami oda nem illő dolgot. Nem volt nálam semmi ilyen, csak a fényképezőm, amire majd még kitérek:). Lamával ott találkoztam, néztünk pár boltot, felmentünk a plaza tetejére ahol unokatesója dolgozik, egy bárban. A bár, egy tipikusan kellemesen légkondicionált, félhomályos angol pub stílusban berendezet egyteres helység volt. Csak pár férfi és egy nő sörözgetett csendesen egy sarokban a lapos képernyős tv-t bámulva ahol krikett ment (most szezonja van itt Indiában). Én kaptam egy kólát, és be lettem mutatva az összes alkalmazottnak, a bárvezetőnek, majd abban maradtunk, hogy kedden visszajövünk ide mulatni, mert akkor van bulinap… nem tudom miért kedden, nekem mindegy. Ezután Lama kérdezte mit akarok látni. Amire azt válaszoltam nem tudom, mit akarok látni, mert nem tudom, mit lehetne. Bedobtam neki a tipikus dolgokat, Templomot, parkot, stb. Ok újra mini taxi mentünk templomnézőbe, egy elég szűk latyakos utcába fuvaroztak minket, ami felfele vezetett kétoldalt kacatokat áruló bodegákkal. A víz áztatta sáros kaptató nem tett jót a fehér cipőmnek, de nem először. Hülye Oto! Utcakölkök szaladtak el mellettünk és persze folyamatosan ment a tukmálás az árusok részéről, hogy ugyan vegyek már frissnek nem mondható gyümölcsöt (nem ledegradálom, mert sok helyen friss) vagy kagylókból fűzött szélharangot, aminek utólag belegondolva anyám tuti örülne. Itt is láttam kóbor kutyákat, akik a szemétben turkálva kerestek némi élelmet. Érdekes, hogy macskát egy darabot nem látni. Megkérdeztem Lamát, hol vannak a macskák, amire csak annyit mondott náluk kutyák vannak. A szűk utca végén elém tárult a templom..hu nagyon szép volt, és rengeteg ember zarándokolt felé. Lama azt mondta ma gyereknap van, és a vasárnap az egyetlen szabadnap itt Indiában, ezért ez a sok népség. Ha az ember be akar lépni a templomba, le kell vetnie a cipőjét, mobilját, fényképezőt, stb, csak tisztán léphet be. Majd legközelebb bemegyek, most tényleg sokan voltak.


Ezután újra mini taxi, majd irány a helyi vidámpark, lévén hogy gyereknap van, még nehezebb volt bejutni, mint a többi napokon. Rengeteg egyenruhába öltözött iskolás csoport volt, és többgyerekes családok. Sikítozás, vigadalom! Sajnos mivel szar volt az idő nem készültek jó képek, így kedvem sem volt fotózni, pedig nagyon szép kerteket láttam itt. Lamának mondtam, van-e szellemvasút illetve szellemkastély, mondta van, de ő nem akar bejönni. Kérdeztem miért. Nem értettem a válaszát. Ja, igen az indiai angolnak nagy részét nem értem, mert olyan mintha nem használnának ” r” betűket és lenyelnek minden szóvéget. Vicces volt, mert Lama azt mondta, hogy gyerekkora óta habitusa van a pisiléshez (pee) mint nekem a dohányzáshoz, amit furcsállottam, és mondta, hogy most is akar, mondtam menjen nyugodtan, mire mondta akarok-e én is, mondtam nem. Mondta, akkor is ragaszkodik hozzá, és hogy menjek vele. Hm, na ez már kezdett újonnan bizarrá válni, gondoltam nem akar elhagyni a tömegben és menjek el vele a wc-ig, de nem oda mentünk, hanem egy bódéhoz ahol vettünk Tee-t. Összeállt a kép és helyreraktam a félreértést. Teához van habitus nem a pisihez… Kicsit csellengtünk még a kertrészekben egyet, aztán mivel elég sötét volt elindultunk hazafelé.


A vidámpark bejárata


Különleges szökőkutak és építmények gyerekek részére

Fogtunk egy taxit, aki elvitte Lamát a motorjához, majd engem tovább vissza a hotelhez. Lama heves gesztikulálások közepette megalkudott a viteldíjban, majd azt mondta azonnal telefonáljak rá, ha gond lenne. A taxis azt mondta ismeri a hotelemet. Nem ismerte. Elvitt a jó büdös francba, és minden hotel előtt megállt! Nem értettem, mert mutattam neki a nyomtatott papíromat, amire világosan rá volt írva, hogy Hotel Kens, és ahol lassított, minden volt csak az nem. Megálltunk több helyen, ő kiszaladt és megkérdezte a boltosokat, járókelőket, hotelportásokat, hogy hol is ez a „plész”. Ekkorra már teljesen besötétedett, és az eső újra eleredt. A közvilágítás sokkal kevésbé kiépített Hyderabadban, mint otthon nálunk, úgyhogy kissé beparáztam. De végül megtaláltuk. Phuhh, otthon készítettem egy mikró levest, és egy mikró paradicsomos fűszeres rizsvarázst (nekem ízlik itt a mikró kaja). Kicsit cseteltem azokkal, akiket elértem, viszont hipochondriám kissé felerősödött, mert elültem a lábamat, és olyan helyen zsibbadt sokáig, ahol pár napja megcsípett valami. Elkezdtem minden hülyeségre gondolni, leprától kezdve mindenre, jobbnak láttam gyorsan lefeküdni, mert kifárasztott a mondhatni nem sok, de annál intenzívebb élményadag.
Álmom:
Először a Moszkva téren voltam és siettem, de elém került egy van öreg hölgy, akit elkísértem a mozgólépcsőig, azt hallottam nem szeretik, ha rángatják őket a kívánt helyre (ok senki sem szereti) csak abba az irányba kell terelni. odatereltem, ő meg lement. Ekkor felébresztett egy SMS, otthoni jókívánságokkal, ami jól jött, mert kissé feszengek.
Ezután már kevésbé volt light-os az álmom, mert valami táborban voltam, vagy valamiféle tengerpartos üdülőtelepen, ahol tudtam, hogy nyaralunk. De valami történt és elárasztották az Alienek, és a maszkos sorozat gyilkosok a telepet, és mindenki menekült amerre tudott. Én valahogy kikerültem a nyílt vízre egy nagy gumiabroncs belsőn, az ég szép tiszta volt, és csillagokkal teli,(3d-rajzfilmes feeling) viszont nyomasztó baljós csend volt körülöttem.


Ekkor meglibbent a víz mintha valami közelített volna felém nem sokkal a víz felszíne alatt… hevesen vert a szívem, mert rossz érzés fogott el. Összeszorítottam a szemem, és hallottam, ahogy mellettem kiemelkedik „az” a vízből, vagy a sorozat gyilkos (Jason hoki maszkkal a péntek13-ból) vagy egy nyolcadik utas lehetett. Emlékszem még megfordult a fejemben hogy hátha egyik sem, de erre nem sok esélyt láttam, de a szememet nem mertem kinyitni, csak hallottam, ahogy a néma csendben kiemelkedik ez a valami mellettem, és csorog róla a víz, ő maga hangtalan, nem morog, nem hörög. Ekkor fura szag csapta meg az orromat, majd egy éles ökölforma csapást éreztem a kezemen, ami nagyon fájt, de a szememet, nem mertem kinyitni. Ekkor tudatosult bennem, hogy ez csak az idegen pofájában lapuló fogakkal teli hengerszerű belső szája lehetett, ami eltalált. Lihegni kezdtem, mert tudtam, hogy a következő csapás végzetes lesz (ahogy a filmekben láttam). Kinyitottam a szemem és tényleg egy alien volt, de valahogy furán fekete fotókartonból, ekkor felordítottam… Felriadtam az ágyamban a saját hangomtól… érdekes hogy benne volt a bűz az orromban, és a kezem is sajgott, de gondolom csak elaludtam… Ma tényleg tennem kell valamit csótányügyben, wröhh!

Shilparamam-költözés:

Tegnap este eljöttek vendéglátóink, a z itteni rendező: Badri és felesége. A feleség nevére még nem emlékszem Baba, Bubu, vagy Babi, lehet egyik sem, és egy másik rendező, az ő nevéről fogalmam sincs. A lényeg hogy kikísértek minket egy skanzenhez hasonlító helyre, nevezetesen: Shilparamamba, ahol handmade dolgokat lehetett kapni.


Megjegyzem névzavarom itt elég intenzív, azt mondtam a minap egy kollégámnak, hogy Kebab, pedig Sandeep volt a neve, ennyit erről. Na de visszatérek a szuvenír vásárlásra. Főnökömék vettek pár dolgot, kendőt, képeket stb. én semmit, mert csak nézelődöm, lesz erre időm később. Mondták Badriék, semmit ne vegyünk meg nélkülük, mondjuk meg mi tetszik, és hagyjuk rájuk a vásárlást, nehogy a portékás átverjen minket. Hát ment az alkudozás, vitázás, hangos gesztikulálás, már kisebb csoportba verődtek össze az árusok, amikor egyik vendéglátónk halálra alkudott pár csicsás képecskét. Nagyon aranyos kutyákat is láttam ezen a helyen, lásd alant.


Persze elmaradhatatlan emberléptékű viaszbábúhoz hasonlatos szobrok is álltak itt- ott valamilyen szituációba helyezve. Teréz anya is természetesen.


Láttam csecse dolgokat, majd mikor aktuális kivitetem magam a srácokkal, és én is megveszem, amit ilyenkor kell… főleg nekem. Ezután visszamentünk a hotelbe, hisz a többiek 4- kor keltek, hogy kimenjenek a repülőtérre. Apámtól kaptam házi pálinkát, fertőtlenítés céljából,(megjegyzem, azóta sincs problémám beltájékon) ezzel kínáltam meg munkatársaimat búcsúzóul. Ezután leugrottam a bárba dohányozni, ahol összehaverkodtam a bártenderrel, akinek mondtam itt leszek két hónapot, és hogy tud-e valami buli helyet Hyderabadban. A srác azt mondta peeersze a tesójának van valami szórakozóhelye itt a környéken, és csak szóljak bátran, ha ki akarok menni. Mondtam neki, hogy holnaptól más helyen fogok lakni, egy másik hotelben, így megadta a számát, hogy csörögjek. Na persze ha lenne min, mivel a telefonom nem működik, de ma már tényleg kapok egy SIM kártyát, azt ígérte az itteni gyártásvezetőm Raju. Hm, muszáj lesz itt haverkodni, hisz nem ülhetek a szobámba mindennap. Ma reggel arra ébredtem, hogy bejött a szobámba egy csávó, és zavartan pislogott. Mint kiderült, mikor reggel kicsekkoltak főnökömék, a hotel komputere szerint én is kicsekkoltam. Ami részben igaz, mert ki lettek fizetve a számlák, de én csak fél 10 kor hagyom el a lakosztályt. A csávónak elmagyaráztam csipás szemekkel a helyzetet, aki zavartan távozott. Zuhany, reggeli, majd vissza a szobába, összedobálni mindent a bőröndbe, jó ok természetesen a kis tusfürdőket is, meg minden ilyen biz-bazt elraktam, ez azért mégsem hamutartólopás… és ezek hasznosak lehetnek később. Megszólalt a szobatelefon, felvettem. A recepciós kislány volt, hogy hova jöjjön a kocsi értem az irodába (ami a stúdió), vagy ide a hotelbe. Ami azért fura kérdés, hisz a hotelben voltam. Nem értettem ki nem értett mit. Mondtam, várom az autót, ami fél 10 re jön értem (a stúdió kocsija). Fél 10- kor kicsekkoltam, a recepciós kislány (aki elvileg randizott a magyar rendezőmmel… na persze nem jött össze a dolog, mert a csaj valamiféle allergiára hivatkozott ezért nem jelent meg a megbeszélt időpontban) azt mondta úgy nézek ki, mint egy rapper. Vicces. Na, jó kikísért a kislány meg a csomagcipelő srác a kocsihoz, ami, hehehe, nem a céges kocsi volt csak egy riksa. Jellemző elmentek a nagyemberek, és már nem a céges kocsi vitt be a munkahelyemre. Elpöfögtünk a stúdióhoz, én becsekkoltam az új helyemre, mint említettem volt, a stúdió mellet van az új szállásom, ahol már nem olyan vidámak a recepciósok, sem a londinerek. Na, mindegy, van internet, és tv mi kellhet még… kipróbáltam, működik az internet, leadtam a szennyesemet, mosásra, hm, nem tudom, hogy ezért kell-e külön fizetni, vagy benne van-e szoba árában, mint maga a reggeli. Ja és hogy mivel mossák, és milyen lesz… lehet, el kell égetnem mindent. Majd kiderül. Maga a szoba szolid, a kilátás nulla, illetve rálátok egy szomszédos ház erkélyeire ahol asszonyok teregettek éppen mikor kinéztem. Na jóó, most bemegyek dolgozni.

Tűzkeresztség:

Tegnap este kissé szalonspiccesen hagytam el a hotel bárját, kihasználom még a luxuskörülményeket, amíg lehet, mert napközben végre megleltük hol fogok lakni. Hát nem kell messze menni, konkrétan egy kapualjra van egy kis hotel, na ott bérel nekem szobát a cég, jóó lesz az, van net és mikró, mi kellhet még…
Ma reggel arra ébredtem, hogy elkezdődött az, amin túl kell esnie a turistának (mert még az vagyok) ha külföldön van, nem beszélve a távoli Indiáról. Tegnapi munkaebédnél teszteltem magam, megettem és megittam mindent. Meg lett az eredménye, átestem a tűzkeresztségen, minden kifolyt a szó szoros értelmében belőlem a hajnali órákban. Reggelinél feltűnően csendes voltam, és sápadt, a sokkoló ébresztőtől. Naivan azt hittem, hogy letudtam a dolgot. Ó, de nem! Beértünk a stúdióba, elkezdődött a meeting, először az animátoroknak mutatkoztunk be, majd jöttek a rajzolók. Amit már nem tudtam kivárni, elkezdtem izzadni, bepöndörödtek a lábujjaim, és végem volt, nagy levegőt vettem, és kiszaladtam a WC-re, ami zárva volt, én meg ott álltam csutakosan, mert azt hittem foglalt. De mint utólag kiderült, nem foglalt volt, hanem konkrétan be volt zárva kívülről. Néhány perc szenvedés és agónia után jött egy gyerekforma indiai csávócska, és nagy komótosan elővette kulcscsomóját, és beengedett a megváltás helyszínére. Na de az, hogy ami ott történt az addig ok, hogy egyszer lehúztam a toalettet. Na de nem végzett a belsőm, jött a következő roham, viszont a tartály valamiért nem töltődött fel, én meg csak lestem, hogy akkor, most mi van??? A WC kagyló mellett volt egy vödör, ami arra szolgált, hogy felfogja azt a vizet, ami szivárgott oldalt a csőből, kirángattam onnan és a kagylóba ürítettem a tartalmát, lement minden, de leöntöttem az egész környéket is csatornavízzel. Ok ennyi, kimentem, nem tudtam mit csinálni. Vendéglátóinktól azt kértük legyenek kicsit kíméletesebbek, és valami lájtosabb étterembe vigyenek ebére. Elvittek egy Mexikóiba minket (hatásszünet) hát köszi, rohadt lájtos! Ott megint bepusztítottuk, amit lehetett (finom volt ám) volt Kínai, és Mexikói vegyes. Mindenki evett mindenből, fajitas, fűszeres bundában sült zöldségek, garnélás tészta, csirkével, gyömbéres csirke stb. nem érdekel, hozzá kell szoknom, hisz mégiscsak ezt kell ennem legalább még 70 napig, ahogy Ármin barátom erre eléggé nyersen rávilágított, a tegnap esti chat folyamán.


A kép csak illusztráció

Charminar

Tegnap délután megnéztük Hyderabad óvárosát,(lásd tegnap mellékelt videó) s annak fő látványosságát a Charminar-t, ami úgy tudom Hyderabad szimbóluma is egyben. Egy tér közepén áll és a négy égtáj irányából hatalmas boltíves kapuk fogják közre. A bejáratnál azonnal hozzánk verődött pár koldusgyerek, és eredeti réjben szemüvegeket árusító kölyök, akiket egy bajuszos (mindenki bajuszos kb.…) ember elhessegetett, és beinvitált minket az építménybe. A helyieknek 50 rúpia a belépő, a külföldieknek 100 :). Az bajuszos ember nagyon lelkiismeretesen körbevezetett bennünket az emlékműben, mindezt úgy hogy a helyieket nagy kézmozdulatokkal és ÉLÁ-ÉLLÁÁ kiáltásokkal megint csak széthessegetett hogy utat törjön nekünk. a helyiek minket fotóztak a telefonokkal, és a fehér cipőmet, nahát.Este elköltöttük az első Tradicionális Indiai vacsoránkat a hotel éttermében. zöld currys hús, több fajta szósz, valamiféle zöldségek, édeskés (nem kínai style) szószban, zöldséges rísz, stb., igazából egyelőre ilyeneket fogok enni és nem fogom mindig részletezni, csak ha váltás van, ami tuti lesz, mert 2 hónapig nem ehetem mindig ugyanazt. Ezután kitámolyogtam a hotel üvegfalakkal körbevett teraszára egy cigarettára, nemsokára tényleg leteszem, szerintem. Amire számítottam, denevér körözött felettem, de kicsi volt nem para. Ja erről jut eszembe itt keselyük szoktak körözni a hotel előtti tó felett, és a mocsár felett is, akár a sirályok ami a szegénynegyed mellett van. A lényeg hogy mikor elindultam a hotelszobám felé, kokett kacajra lettem figyelmes. A rendezőm a recepciós pultnál éppen hevesen oltotta az ott posztoló indiai lányt, aki egyébként kiemelkedően szép volt az eddig látott békaszerű kollegináihoz képest. A lány (kb. 25-30 közötti) gurgulázva kacarászott, és fogta a rendezőm kezét. Mikor odaértem üdvözölni őket, egy nagy” Háááj” után azt kezdte nekem ecsetelni, hogy mennyire meleg és erős keze van a rendezőmnek, és hogy olyan furán érzi magát, mert beteg és a sok gyógyszer hatására most kicsit kába, és hogy feltétlenül nézzük meg a holnap esti indiai tradicionális színházat, ami a hotel színháztermében (!) lesz este 8 - tól. Rendezőm duruzsolt neki tovább, gondolom a vacsorához elfogyasztott sörök és a curry is búgatta kicsit, aranyos. Rendezőm holnap este ott lesz a színházban, a kis nővel. Ma többször is emlegette a lányt, és hogy húú és hogy háá, és hogy mi lesz. Felmentem ezután a szobámba (megint nem tudtam melyik kapcsoló mit kapcsol fel a 100 fajta hangulatlámpából) és sikerült két jó barátommal is spícselni skype-on, miközben kitartóan elszopogattam két-három pohár tequilát, a mini bár egyéb rágcsáival (többek között indiai csipsz) megspékelve.
Balázs Béla: a három hűséges királylány. Ez a címe annak a Hindu mesének, amit lefűzve ajándékba kaptam Ármin barátomtól. Elkezdtem olvasni, de még dolgozom fel, és nem fejeztem be, aztán szunya.

plakat in the old town


dentist in the old town

Óváros

Kilátások:

Na megérkeztünk, a Park nevezetű luxusszálloda vendégei leszünk 4 napig, amíg beindítjuk a szekeret a stúdióban, ezután a többiek hazamennek, én meg itt maradok.
A kilátás nem szűkölködik bizarr dolgokban. Rálátok egy tóra aminek közepén Buddha áll, ezen kívül balra egy mocsaras nyomornegyedre.Erős a kontraszt. Atyaég mi lesz 4 nap múlva.Kell találnunk nekem egy megfelelő lakást, ami rendelkezik nettel, és tv-vel , és normális helyen van.
Itt van pár google fotó a kilátásról, és a szobámról...

Park Hotel

Na megérkeztünk a hotelba ahol négy napot töltünk el, amíg ,főnökömmel megkeressük a megfelelő szállást nekem erre a két hónapra.Lakosztályunk van, tényleg királyi, a kilátás egy nagy tóra néz aminek közepén ott virul Buddha szobra,