2010. november 7., vasárnap

Óváros

video

Kilátások:

Na megérkeztünk, a Park nevezetű luxusszálloda vendégei leszünk 4 napig, amíg beindítjuk a szekeret a stúdióban, ezután a többiek hazamennek, én meg itt maradok.
A kilátás nem szűkölködik bizarr dolgokban. Rálátok egy tóra aminek közepén Buddha áll, ezen kívül balra egy mocsaras nyomornegyedre.Erős a kontraszt. Atyaég mi lesz 4 nap múlva.Kell találnunk nekem egy megfelelő lakást, ami rendelkezik nettel, és tv-vel , és normális helyen van.
Itt van pár google fotó a kilátásról, és a szobámról...



Park Hotel


Na megérkeztünk a hotelba ahol négy napot töltünk el, amíg ,főnökömmel megkeressük a megfelelő szállást nekem erre a két hónapra.Lakosztályunk van, tényleg királyi, a kilátás egy nagy tóra néz aminek közepén ott virul Buddha szobra,

This is the begining!

Na, jó, elkezdem, ha naplószerű, akkor az…
A blogom stílusa egy középiskolás fogalmazási képességével, és stílusával lesz körülbelül egy szinten. Az Irodalomtanárom meg is húzott érettségin, mert vagy nyegle, flegma volt a stílusom, vagy annyira dagályos hogy az borzasztó, szóval ez van,” szorri vagyok”(sok ismerősöm ugrik ettől a kifejezéstől a plafonig, höhö)
A cégem kirendelt két hete Indiába, azon belül Hyderabadba egy egészestés német megrendelésű rajzfilm egy részének legyártására. Illetve a cég képviselőjeként, hogy felügyeljem a munkálatokat, ebben a városban. Hyderabad India 6. legnagyobb városa, és az első városok között van Indiában, ahol élénk a filmgyártás, ennyit tudok egyelőre… semmi másnak nem néztem utána, hülye skorpió vagyok, ja, jó persze wikipédia, fotók. Egy héten belül megkaptam a szükséges oltásokat:
Követségen elintéztem a vízumomat, itthoniaktól elbúcsúztam, ja, igen, a munkaszerződésem két és fél hónapra szól, vagyis, legközelebb hús-vér emberként Január 13-án kerülök elő saját hazámban… bánatom erős, van aki már most hiányzik.
Már csak azért is, mert egyedül kell végigtolnom ezt az időszakot egy ilyen távoli országban. Na, jó épp itt volt az ideje felnőtteset játszani, mégiscsak 2- án töltöttem be a 31. évemet.
A British Airways gépe ma szállt fel pontban 8 óra 15 perckor, velem, a főnökömmel, egy technikussal, és egy rendezővel, akik 4 napig lesznek Hyderabadba, aztán otthagynak…(rohadékok). A gép Londonban szállt le, 3 óra tranzitban töltött idő után (karton cigi, egy üveg tequila, ami arra kell, hogy karban tartsam a gyomromat Indiában, a cigi meg hogy mérgezzem továbbra is magam)
Átszálltunk a másik gépre a mi röpke 8 és fél órát fog repkedni velünk, hogy leszálljunk a célállomásra. Ez a gép már nagyobb, mint az előző, van, az ülésekben tv 8ami nem működik folyamatosan, hápf. Mellettem egyik oldalamon egy angol csaj ül a másikon egy indiai asszony, akinek semmi nem tetszik, mindent leejt, bedugta a füleit, felhúzott egy plusz zoknit (a gépen jár plusz zokni, lol, pedig nincs hideg) a többi munkatárs szanaszéjjel ül, nem volt helyünk már egymás mellé, de nem érdekes. Erre járt Attila a főnököm, hogy megtornáztassa magát, hisz hosszú az út, és kérdezte, hogy vagyok, minen ok-e, mondom persze, bla bla bla. A mellettem ülő angol csajszi megkérdezte hát mi meg milyen nyelven beszéltünk, mondtam magyarul, azt mondta sosem hallott még magyar beszédet, hm… nem tudom, hogy fura-e, avagy sem. Mindenesetre mosolyogtam.
Na mindegy, a lényeg, hogy amikor ezeket a sorokat írom, épp befejeztem a második üveg vörösboromat (mini) és ugyanezt teszi a két szomszédom is, többek között azért, mert előttünk egy Indiai család ül, és szerintem amióta felszállt a gépünk kb. 4 órája, a kisgyerekük folyamatosan sír. Olykor feláll az ülésre és a z arcomba bámul úgy ordít. Én grimaszolok, jó pofizok, hátha legalább elcsodálkozik, és abba hagyja a folyamatos óbégatást, de nem teszi… szerintem mindjárt rendelek még egy bort. Ok az angol csajszi már az üvegből nyakalja.
Étel:
Az első gépen szendvicset kaptunk, na de nem azt az elázott vackot, amit a magyar gépeken adnak, hanem egy fokkal jobbat, az nem is érdekes, és a steward sem volt kedves.
Na, itt a második gépen már indiai készételt kaptunk természetesen űrhajós kiszerelésben, de akkor is jópofa, currys hús zöldséges rizs, saláta két féle, öntettel, kis magvas zsemle, vaj, csípős szósz, ásványvíz, tea, tej… persze mind Barbie méretű, de jól laktam, mert izgalmas felhozatal volt, és Íz orgiaként hatott az ízlelőbimbóimra. Most Mashhad felett vagyunk 3 és fél óra múlva elvileg megérkezünk, ottani idő szerint valamikor hajnal 4 órakor, ami a mi időnk szerint éjfél tájt,(négy és fél óra lesz az időeltolódás).
Hyderabadban most héten valamikor, lehet hétvégén csak, a” FÉNY ÜNNEPE” volt, tök jól hangzik. Az Indiai asszonytársamra most hajtotta rá az előttünk ülő indiai apuka tizedszerre az ülését, ami az asszony képébe tolta az újságot… hm, büdös a krém, amivel a kezét keni. Púz szagú. Egyébként az indiai utastársaimról csak annyit hogy mindegyikőjük, mosolygós, szelíd. Szeretni fogok itt asszem.