Első hétvége:

Eljött az első hétvégém. Először is felfedeztem a szobatársaimat, a csótányokat…úgyhogy ma(hétfő) eszközölnöm kell valamiféle drasztikus lépést, mivel félszemmel egyfolytában a falakat figyelem, és már a lábaimon érzem őket, pedig csak egyszer futott el egy a lábamon…wröhh! Ma lépéseket teszek. Beszéltem a gyártásvezetőmmel, lehet nem az ő dolga, de ma átjön velem a hotelba, nem azért mintha nem tudnám egyedül megoldani, de szerintem célszerű egy helyivel együtt megjelenni a helyszínen. Ennyit egyelőre a csótányokról. Hétvégén, szombaton pihentem (itt ez is munkanap, de nekem nem kellett bejönnöm még, mivel az animátorok dolgoznak, a rajzolók dolgoznak, és akinek kellett segítség azt pénteken letudtuk, csak remélni tudom, hogy ez így is marad). A televíziókészülék számos izgalmasabbnál izgalmasabb indiai sorozatokat kínál a kedves nézőknek, akit érdekel. Na ha a brazil szappanoperákon szörnyülködik valaki, nézzen meg egy indiai szappanoperát, ahol szintén hallhatjuk a szereplők gondolatait, belső monológjait, de mind ezt kissé irritáló pintyekhez hasonlatos csipogó hangon… nem mintha néztem volna. Helyette jó kis sitcom-okkal szórakoztattam magam, ahol a színészek frappáns poénjaira automatizált közönségkacaj reagál. Az a jó, hogy például az HBO-n angolul mennek a filmek (angol felirattal, ami sosem árt gyakorlás szempontjából) cserébe viszont reklámok is vannak. De ez még mindig jobb, mint Sandra Bullock és Keanu Reeves drámáját hallgatni indiai szinkronnal egy másik adón, mert ebbe is belefutottam, és zavarba ejtő volt. Na jó, vicces. Ennyit a Tv-ről egyelőre. Csótányirtás, és tv, és netezés, ezzel tudom összefoglalni a szombatomat.
Vasárnap korán 9-kor, hazai idő szerint 4:30-kor, (ezt azért emelem ki, mert még mindig nem álltam át) csörgött a mobilom, Lama a bártender volt a vonalban, érdeklődve, hogy akkor mikor menjünk várost nézni. Én nyekegtem valamit angolul, s végül abban maradtunk, hogy a City Center nevű pláza előtt találkozunk 3 órakor, és kitaláljuk, mit érdemes első körben megnézni Hyderabadban. 2:45 kor mini taxiba vágtam magam. Egy mini taxis, egyik fuvaromnál megadta a számát, hogy mindig őt hívjam, csak előtte 15 perccel csörögjek rá, és ott lesz a kért helyszínen.


Mini taxi

Elvitt a centerbe, az eső persze szakadni kezdett. Beszaladtam a bevásárlóközpont csarnokába, na jó nem beszaladtam mert ilyenkor detektorral átnézik az embert, és végig taperolják tetőtől talpig, majd belenéznek a táskádba, hátha rejt valami oda nem illő dolgot. Nem volt nálam semmi ilyen, csak a fényképezőm, amire majd még kitérek:). Lamával ott találkoztam, néztünk pár boltot, felmentünk a plaza tetejére ahol unokatesója dolgozik, egy bárban. A bár, egy tipikusan kellemesen légkondicionált, félhomályos angol pub stílusban berendezet egyteres helység volt. Csak pár férfi és egy nő sörözgetett csendesen egy sarokban a lapos képernyős tv-t bámulva ahol krikett ment (most szezonja van itt Indiában). Én kaptam egy kólát, és be lettem mutatva az összes alkalmazottnak, a bárvezetőnek, majd abban maradtunk, hogy kedden visszajövünk ide mulatni, mert akkor van bulinap… nem tudom miért kedden, nekem mindegy. Ezután Lama kérdezte mit akarok látni. Amire azt válaszoltam nem tudom, mit akarok látni, mert nem tudom, mit lehetne. Bedobtam neki a tipikus dolgokat, Templomot, parkot, stb. Ok újra mini taxi mentünk templomnézőbe, egy elég szűk latyakos utcába fuvaroztak minket, ami felfele vezetett kétoldalt kacatokat áruló bodegákkal. A víz áztatta sáros kaptató nem tett jót a fehér cipőmnek, de nem először. Hülye Oto! Utcakölkök szaladtak el mellettünk és persze folyamatosan ment a tukmálás az árusok részéről, hogy ugyan vegyek már frissnek nem mondható gyümölcsöt (nem ledegradálom, mert sok helyen friss) vagy kagylókból fűzött szélharangot, aminek utólag belegondolva anyám tuti örülne. Itt is láttam kóbor kutyákat, akik a szemétben turkálva kerestek némi élelmet. Érdekes, hogy macskát egy darabot nem látni. Megkérdeztem Lamát, hol vannak a macskák, amire csak annyit mondott náluk kutyák vannak. A szűk utca végén elém tárult a templom..hu nagyon szép volt, és rengeteg ember zarándokolt felé. Lama azt mondta ma gyereknap van, és a vasárnap az egyetlen szabadnap itt Indiában, ezért ez a sok népség. Ha az ember be akar lépni a templomba, le kell vetnie a cipőjét, mobilját, fényképezőt, stb, csak tisztán léphet be. Majd legközelebb bemegyek, most tényleg sokan voltak.


Ezután újra mini taxi, majd irány a helyi vidámpark, lévén hogy gyereknap van, még nehezebb volt bejutni, mint a többi napokon. Rengeteg egyenruhába öltözött iskolás csoport volt, és többgyerekes családok. Sikítozás, vigadalom! Sajnos mivel szar volt az idő nem készültek jó képek, így kedvem sem volt fotózni, pedig nagyon szép kerteket láttam itt. Lamának mondtam, van-e szellemvasút illetve szellemkastély, mondta van, de ő nem akar bejönni. Kérdeztem miért. Nem értettem a válaszát. Ja, igen az indiai angolnak nagy részét nem értem, mert olyan mintha nem használnának ” r” betűket és lenyelnek minden szóvéget. Vicces volt, mert Lama azt mondta, hogy gyerekkora óta habitusa van a pisiléshez (pee) mint nekem a dohányzáshoz, amit furcsállottam, és mondta, hogy most is akar, mondtam menjen nyugodtan, mire mondta akarok-e én is, mondtam nem. Mondta, akkor is ragaszkodik hozzá, és hogy menjek vele. Hm, na ez már kezdett újonnan bizarrá válni, gondoltam nem akar elhagyni a tömegben és menjek el vele a wc-ig, de nem oda mentünk, hanem egy bódéhoz ahol vettünk Tee-t. Összeállt a kép és helyreraktam a félreértést. Teához van habitus nem a pisihez… Kicsit csellengtünk még a kertrészekben egyet, aztán mivel elég sötét volt elindultunk hazafelé.


A vidámpark bejárata


Különleges szökőkutak és építmények gyerekek részére

Fogtunk egy taxit, aki elvitte Lamát a motorjához, majd engem tovább vissza a hotelhez. Lama heves gesztikulálások közepette megalkudott a viteldíjban, majd azt mondta azonnal telefonáljak rá, ha gond lenne. A taxis azt mondta ismeri a hotelemet. Nem ismerte. Elvitt a jó büdös francba, és minden hotel előtt megállt! Nem értettem, mert mutattam neki a nyomtatott papíromat, amire világosan rá volt írva, hogy Hotel Kens, és ahol lassított, minden volt csak az nem. Megálltunk több helyen, ő kiszaladt és megkérdezte a boltosokat, járókelőket, hotelportásokat, hogy hol is ez a „plész”. Ekkorra már teljesen besötétedett, és az eső újra eleredt. A közvilágítás sokkal kevésbé kiépített Hyderabadban, mint otthon nálunk, úgyhogy kissé beparáztam. De végül megtaláltuk. Phuhh, otthon készítettem egy mikró levest, és egy mikró paradicsomos fűszeres rizsvarázst (nekem ízlik itt a mikró kaja). Kicsit cseteltem azokkal, akiket elértem, viszont hipochondriám kissé felerősödött, mert elültem a lábamat, és olyan helyen zsibbadt sokáig, ahol pár napja megcsípett valami. Elkezdtem minden hülyeségre gondolni, leprától kezdve mindenre, jobbnak láttam gyorsan lefeküdni, mert kifárasztott a mondhatni nem sok, de annál intenzívebb élményadag.
Álmom:
Először a Moszkva téren voltam és siettem, de elém került egy van öreg hölgy, akit elkísértem a mozgólépcsőig, azt hallottam nem szeretik, ha rángatják őket a kívánt helyre (ok senki sem szereti) csak abba az irányba kell terelni. odatereltem, ő meg lement. Ekkor felébresztett egy SMS, otthoni jókívánságokkal, ami jól jött, mert kissé feszengek.
Ezután már kevésbé volt light-os az álmom, mert valami táborban voltam, vagy valamiféle tengerpartos üdülőtelepen, ahol tudtam, hogy nyaralunk. De valami történt és elárasztották az Alienek, és a maszkos sorozat gyilkosok a telepet, és mindenki menekült amerre tudott. Én valahogy kikerültem a nyílt vízre egy nagy gumiabroncs belsőn, az ég szép tiszta volt, és csillagokkal teli,(3d-rajzfilmes feeling) viszont nyomasztó baljós csend volt körülöttem.


Ekkor meglibbent a víz mintha valami közelített volna felém nem sokkal a víz felszíne alatt… hevesen vert a szívem, mert rossz érzés fogott el. Összeszorítottam a szemem, és hallottam, ahogy mellettem kiemelkedik „az” a vízből, vagy a sorozat gyilkos (Jason hoki maszkkal a péntek13-ból) vagy egy nyolcadik utas lehetett. Emlékszem még megfordult a fejemben hogy hátha egyik sem, de erre nem sok esélyt láttam, de a szememet nem mertem kinyitni, csak hallottam, ahogy a néma csendben kiemelkedik ez a valami mellettem, és csorog róla a víz, ő maga hangtalan, nem morog, nem hörög. Ekkor fura szag csapta meg az orromat, majd egy éles ökölforma csapást éreztem a kezemen, ami nagyon fájt, de a szememet, nem mertem kinyitni. Ekkor tudatosult bennem, hogy ez csak az idegen pofájában lapuló fogakkal teli hengerszerű belső szája lehetett, ami eltalált. Lihegni kezdtem, mert tudtam, hogy a következő csapás végzetes lesz (ahogy a filmekben láttam). Kinyitottam a szemem és tényleg egy alien volt, de valahogy furán fekete fotókartonból, ekkor felordítottam… Felriadtam az ágyamban a saját hangomtól… érdekes hogy benne volt a bűz az orromban, és a kezem is sajgott, de gondolom csak elaludtam… Ma tényleg tennem kell valamit csótányügyben, wröhh!