Na hát itthonról írom a búcsúlevelemet.Először is sikerült az indulás előtti napon elhagynom a kreditkártyámat,aminek folytán nem tudtam rendezni a szálloda szobámat.Eleve ideges vagyok nagy utak előtt, és most még ez is. Rohangáltam mindent átkutattam de a kártyámnak annyi.Az a vicces hogy a szobában kellett hogy legyen, mivel ki sem mozdultam aznap amikor még megvolt, és a takarítók sem jártak akkor még nálam. Indiából felhívni az OTP bank által megadott ingyenes számot, az egy külön élmény.
Idézem:
"Hálló, hálló nem hallok semmit!!"
és aztán rám csapta a kagylót a tacskó. Szóval egy barátnőmmel cseten lekommunikáltam a számlaszámomat, adataimat, miközben ő Itthonról (Magyarországról)szinkronban telefonon diktálta a sérelmemet az említett tacskónak,vagy mittudoménkinek akit 5 perces ajánlatok, és számos gombnyomkodás után kapcsolt az OTP. Na a lényeg, hogy sikerült a kártyát letiltani, és a cégem kifizette a szállást, és adtak az útra is pénzt, hogy nehogy gond legyen. A gépem reggel 7 kor indult Hyderabadból Londonba, majd ott kellett átszállnom ( 1 óra állt rendelkezésemre hogy átvergődjem magam a Heathrow-n) Hajnalban hála istennek küldött kocsit az indiai cég, hogy az vigyen ki a repülőtérre. Ami azért is szerencsés mert a csomagjaimmal egy kis minitaxival sosem értem volna ki a reptérre( 45 perc rendes autóval). Na szóval az Indiai repülőtéren tereltek jobbra, tereltek balra ilyen papírt olyan papírt kellett kitölteni, és még valami adót is kellett fizetnem. Több indiai lakos jött oda hogy töltsem ki nekik az adatlapot (nem tudom hogy írni, vagy olvasni nem tudtak, bár azt hiszem ez hülyeség, egyik sem mehetett nekik). A gépen viszonylag jól ültem, persze megint középre suvasztottak a 11 órás útra. Gyermekek bőgtek megint mint azt idefele is tapasztalhattam, és talán említettem is. Nem csodálom, borzasztó lehet a gyerekfejnek a fel és leszállással járó sajátságos fül eldugulás, és kattogás. Megnéztem két-három felejthető filmet az úton, meg olvasdogáltam. Na a lényeg, hogy a repülőm nem hogy nem érte el a csatlakozást Londonban,hanem le is csúszott róla. Magyarul esélyem nem volt az egy órás átszállásra, mert mire a repülőtér fogadta a járatomat(fent köröztünk több mint fél órát)a Budapestre induló gép, szépen el is ment addigra...Kaptam egy másik jegyet meg 5 fontnyi büfé kupont, és 4 óra szabad foglalkozást.Próbáltam a lakossági kártyámmal telefonálni azoknak akiknek kell szólni, hogy hahó nem leszek a repülőn amire vársz, de a központ azt mondta ezzel a kártyámmal nem tudok telózni, ami kissé meglepett, de mondom ok, valamit én néztem be. Váltottam egy csomó aprót, és kerestem egy mindenki számára fenntartott net szolgáltatást. Találtam is, a fülesnek kilógott a bele, a gombok pedig nem reagáltak , csak ha csapkodta a kedves felhasználó...A gépem 5-kor indult, ami egy kismiska út volt a 11 órás előző repülésemhez képest, mert itt csak 3 órát tartózkodtam a fedélzeten. Szépen leszálltam, vártak a reptéren hála istennek, minden idegeskedést mellőzve. Akartam kivenni pénzt az automatából, hogy azért mégiscsak legyen nálam forint, bedugtam a bánkártyámat, és a gép beszippantotta, és kiírta hogy sajnálja de le vagyok tiltva, és hogy a kártyámat most szépen bevonja. Érdekes. Kiderült mikor bementem az OTP be, hogy ezek véletlenül a lakossági kártyámat tiltották le, ami fura hisz a megadott számlaszámom a devizakártyámra vonatkozott .Tehát most egy kártyával sem rendelkezem. Az egyikre várok hogy kiköpje a kollégáknak az automata, a másik meg most készül.
Kalandos és Murphy-s utam volt, de végre itthon.A gyomrom természetesen megsínylette az indiai kalandot, de nem hallottam senkiről, aki ne így járt volna. Mindenesetre világot látni jó volt, még ha főleg csak a munkáról volt is szó, és az indiai emberke nagyon szelídek, jóravalók , és kedvesek. Örülök az új ismeretségeknek Badrinak, és a többieknek és a színes curry-s élményeknek...viszlát India, köszönöm a kedves olvasóknak is a részvételt.
Bye
Oto
