2011. január 3., hétfő

Happy New Year Party


A karácsony és az újév utolsó napja között folyt a munka ahogy kell. Lassan megyek haza.
Badri egy belépőt tolt elém 31-én ami a Hyderabadi Novotel hotal Exess bárjának hivatalos szilveszteri bulijára szólt. Megvettük a belépőt, ami korlátlan snack és italra jogosított fel minket. 31-én munka után, illetve kicsit előbb hazamentem a hotelszobámba, hogy pihenkjek egy kicsit az ominózus évzárás előtt. 7 körül Badriék felvettek a hotel előtt és irány a bár. A forgalom itt mindig borzalmas, mondjuk, ez otthon sincs máshogy ez idő tájt. Az autóban volt még egy barátnőjük Shireen aki szorgalmasan szájfényezte ajkait és megállás nélkül csacsogott. Megálltunk egy helyen felvettük a leányzó barátját Krishnát , aki olyan szakállas volt, mint egy Szandokán. Kb egy órás forgalmi tortúra után megérkeztünk a bárhoz. Az út végig fényes izzókkal és díszített fákkal volt szegéjezve egészen a bejáratig. Nagyon csecse volt. A szokásos ellenőrzések után ( végigtapiztak) bejutottunk a bárba, ahol még alig pár vendég szállingózott, de ahogy beléptem tudtam, na ez jó buli lesz. Egy abszolút design bárt tessék elképzelni, diszkó lámpákkal, lézerrel, füstgépekkel. Elkezdtük kirendelni az italokat és szépen elkezdtünk alapozni az estére, lassan megjöttek a barátok is, és egyszer csak azt vettem észre, hogy a helység totálisan megtelt, és a tánctéren is kisebb csoportok kezdtek rugózni az indiai diszkózenére. Ahogy fogytak a wiskey-ek és a sörök egyre jobb hangulat lett, hülyéskedtünk, fotóztuk egymást, és ki-kijártunk dohányozni a teraszra (tök jó hogy itt Indiában nem lehet dohányozni semmilyen beltéri egységben). A tánctér ekkor már fullra megtelt mindenféle emberrel. És mi is bementünk finoman szólva tombolni. Beszélgettem Kapikkal is akiről kiderült hogy már régebben is kommunikáltunk facebookon de nem tudtam, hogy ő az. Ők csinálják a Madagaszkár pingvinjeinek különálló sorozatát, és Kapik mindig a majomkirályt (vagy mi az, mongúz, vagy maki, nem tudom) utánozta, mert hasonlatos a hangja, és az akcentusa is. Shireen már nem először kérdezte milyen New York amit először nem értettem, mert sosem jártam ott, és még csak nem is mondtam ilyet. De aztán tisztáztuk, mert nem New Yorkról beszélt, hanem a New Year-ről, amit az indiai angol akcentus miatt megint sikerült félreértelmeznem. Vicces. A lézer show és a füstgép teljesen elkábított minket a tánctéren, aztán azt vettem észre, hogy áhá, már csak 5 perc van éjfélig. Gyorsan kihoztam pár italt, nem kis akrobatikus ügyességgel. Aztán megkezdődött az óriás kivetítőkön a visszaszámlálás, amit a tömeg kórusban ordított. Majd paff éjfél és elkezdődött a 2011-es év. Mindenki mindenkit megölelt, majd kitódultunk a teraszra, mert megkezdődött a tűzijáték. A teraszon csak ekkor vettem észre, hogy alattunk egy másik hatalmas buli is van, a hotel kertjében (mi pár emelettel feljebb voltunk)A tűzijáték olyan volt, mint bárhol, bár otthon nem tudom szokott –e lenni, mert mindig házibuliban vagy a föld alatt vagyunk, tényleg nem tudom. Ezután még egy órát tartott a mulatság. Ahol már mindenki megőrült. Nem is értem, volt egy csapat, akik úgy fotózták magukat, hogy kicsi a kupac-ot játszottak a tánctéren… hehe. Konkrétan megsüketülve hagytuk el a helységet mikor felgyulladtak a fények. A lányok- fiúk még elmentek toalettre és az aulában gyülekeztünk. Ekkor hoztak ki egy részegségtől eszméletét vesztett srácot, ja és két verekedőt is…. szokásos. Lent a kertben még elcsattant az utolsó csoportkép, aztán mindenki beszállt a kocsijába, és elindultunk az afterpartyra. Illetve a mi autónk nem, mert hullák voltunk. A kocsiban még szólt egy kicsit a rock, mindenki nevetgélt, majd az autó befutott a hotelem elé én meg mámorosan nagy búcsúzkodások közepette felcaplattam a 2. emeletre. Itt váltottam egy pár üdvözlő telefont, beborítottam a hamutartót az ágyamba, majd mikor megpróbáltam rendbe tenni fellöktem a teli ásványvizes flakont nyitottan, ami bezuhant az ágy mögé…
Összefoglalva, jó társaság, jó buli volt, és érdekes szilveszter Indiában.
BÚÉK

Videos:

Party:
video
Firework:
video

Christmas at Valeria and Sukanto

Hát kicsit el vagyok csúszva az ünnepek bemutatásával, de pótolom. Valéria nevezetű ismerősöm (ő is a rajzfilmszakmában dolgozik) itt ment férjhez Indiában, és már évek óta itt élnek férjével, Sukantóval. Valérai segített pár dologban, mikor ideérkeztem Hyderabadba. Milyen szupermarketben érdemes vásárolni, hol érdemes ételt magamhoz venni, mit szabad és mit nem szabad enni. A legfontosabb hogy a csapvizet semmilyen formában nem szabad elfogyasztani (amit párszor megszegtem, mert az italokba a jeget is ebből fagyasztják, és nem egyszer belém került.)
Mivel itt a karácsonyt csak kevesen ünneplik hivatalosan (keresztény vallásúak) ezért a karácsonyi őrület is elmarad itt, vagy legalábbis mérsékelt volt. Itt 25-én van karácsony, és csak akkor van szabadnap. Pár díszített fa a városban, és téli pláza dekorációk jelezték csak, hogy miről is van szó. Nem beszélve arról, hogy 20 fokban nehéz átélni mindezt úgy istenigazából. Na, a lényeg hogy Valériáék meghívtak a házukba egy kis ünnepi grillezésre 24-én. Mikor megérkeztem csak egy festő házaspár volt még jelen a babájúkkal. Valériának és Sukantónak van egy pici fia Imon, neki hoztam egy mozdonyt, ami beszél és gurul , ha megdöntjük. A gyerek még nem tudta kibontani a masszív csomagolást (2-3 év körüli), hát segítettem neki, nagyon kíváncsian várta, hogy mit hozott az Oto, és mikor kibontottam örült, aztán megmutattam neki a trükköt, hogy hogyan is működik a játék. A mozdony elkezdett beszélni, majd elkezdett gurulni, funkciójának megfelelően. Azt hittem a gyerek majd tapsikolva felkapja és elkezd vele játszani, vagy valami. De nem ez történt, Imon arcáról a szó szoros értelmében leszáradt a mosoly, hirtelen felállt, és ijedten kiszaladt az anyjához a konyhába. Mint kiderült minden elemet kiszedtek azokból a játékokból, amik hangot adnak ki, mert Imon rettenetesen fél tőlük. Szép mellényúlás volt a részemről, gratula.
A vendéglátóim háza belülről egészen hasonlatos a mi házaink elrendezéséhez. Ami érdekes, hogy a környéket a DQ ( a cég ahol dolgozom) munkatársak, kollegák uralják. Még évekkel ezelőtt összefogtak és megvették a környező telkeket, úgyhogy most minden munkatárs egyben szomszéd is, és mivel elég messze vannak ezek a házak (legalább egy teljes órát szenvedtünk a forgalomban mire ideértünk) ezért praktikus is, mert egymást haza tudják hozni. Jó kis közösség. Sukantóval és a festő barátjával wiskey-ezni kezdtünk, Valériának meg hoztam egy üveg vörösbort. A vendégek, szomszédok, többjüket ismertem azt hiszem… legalábbis arcról kellett volna, de sajnos nem szoktam meg még mindig az itteniek arcát, illetve nem tudom megkülönböztetni őket. Itt mind fiatal embereket és nőket képzeljünk el, egy két pici gyerekkel. A gyerekek visítozva áramlottak befele, és lassan megtelt a kert vendégekkel. A grillhez előkészítettük a tüzet, illetve izzítottuk a szenet. A gyerekek eszüket vesztve tébláboltak egy kis elkerített rész körül a ház mellett, mert Valáériáék kutyája lebabázott, szám szerint hat darab kis „Puppy” nyafogott meglehetősen megviselt anyjuk csecseiért, folyamatosan. A nőstény olykor bemászott a kerítés mögé hogy megetesse a kölyköket. Amit Imon egyszer jól ki is használt, mert mikor a kölkök jól laktak és egymásra feküdve bealudtak, a kisfiú bemászott és elkezdte nyüstölni őket a többi kisgyerek legnagyobb irigységére. Imon emelgette, mutogatta a kiskutyákat a többieknek, majd egyszer csak fogta magát és befeküdt a kölykök közé, amit nem mindegyik viselt jól, lévén hogy Imon konkrétan rájuk feküdt, majd a vinnyogásra megjelent az anyja és kiszedte onnan a gyereket. Maugli.
A hangulat egyébként nagyon jó volt, a férfiak kurjantgattak, mert valami táblajáték is előkerült (ami egyébként szabályait tekintve hasonlatos volt a biliárdhoz, csak itt pöckölni kellett a gombfoci formájú tárgyakat.)
A nők, asszonyok, lányok meg a sarokban kacarásztak és megállás nélkül figyelmezgették a gyerekeket. Én jól elvoltam ettem a grill csirkéből, meg a grill halból, meg iszogattam. Éjfélkor mindenki kezet fogott velem meg Valériával, Merry Christmas-t ismételgetve. Ezután kellemesen becsípve megcéloztam a mosdót. Igen ám, de itt nem angol Wc volt, hanem indiai, ami annyit jelent, hogy a padlóval egy szintben van egy luk… Oh, nem mondom, hogy nem szenvedtem meg a becélzást, de nem részletezem. Sajnos egy kölköt is kissé felrúgtam kifele jövet, mert az ajtóban ült, firkálgatott csacsogva a többiekkel, én meg nem vettem észre… azt hiszem az anyukák, akik a házban játszottak a gyerekeikkel, csúnyán néztek rám emiatt, de lehet nem vették észre az incidenst.Nem sokkal éjfél után rendeltünk nekem egy taxit, és elindultam vissza a hotelba, hogy az itthoniakkal is tudjak beszélni Skypeon. A taxi legurult a dombról a sötét házak között (hehe, egy karácsonyfa sem világított az ablakokban, nagyon kellemetlen volt) majd elindult velem haza a füstös fűszeres városon át. Kértem a taxist kapcsoljon be nekem egy kis zenét, mert olyan hangulatban voltam, de nem volt az ipsének rádiója sajnos. Mikor hazaértem, felhívtam a szüleimet, meg beszéltem pár baráttal, lévén hogy Magyarországon négy és fél órával korább volt, aztán eldőltem az ágyban, mint a sószsák.
Kicsit hiányérzetem volt, még jó, hisz a hangulat nem volt az igazi, de ez van, idén ez jutott. Majd jövőre sok "Kelly túltenyésztett Family-t" fogok hallgatni, hogy, pótoljam az idei ünnepet.Boldog Karácsonyt!