2010. december 29., szerda

At Sandeep

Ha ellátogatunk egy idegen országba akkor azt vagy nyaralás céljából tesszük, ami átlagban két vagy három hetet jelent. Szállodában-apartmanban szállunk meg, csoportos idegenvezetéseken veszünk részt stb. Ilyenkor az idegenvezető , vagy ha önállóan akarjuk feltárni a feltárhatót, akkor a turista térkép, csak a legkézenfekvőbb,ha úgy tetszik, turista látványosságokat mutatja meg nekünk. A másik eshetőség, hogy ebbe az országba hosszabb ideig tartózkodunk, és a két illetve három hét elteltével elkezdünk nem turistaként jelen lenni az adott helyen. Elkezdünk beépülni, asszimilálódni. Az én két és fél hónapom kb. a határt súrolja…de már nem érzem magam turistának, már csak azért sem mert teljesen hozzászoktam az utakhoz, utcákhoz, emberekhez, megnéztem azokat a helyeket amiket turistaként megnézhet az ember, na jó nem mindent de ami tőlem telt azt igen. Megismertem a hotelemet, a munkahelyemet, pár múzeumot, templomokat, régi városrészeket. Na de amit ki akarok hozni az az hogy, ritka az ha tényleg betekintést nyerhetünk egy idegen ország lakóinak, magánéletébe. (ok ha barátokhoz megyünk akkor megismerhetjük, de nekem nem voltak itt indiai ismerőseim.)A szállodák és a múzeum termek adnak egy általános élményt, benyomást az embernek az adott országról. Na de, na és most jön a lényeg, ha még magánlakásba, házba is bejuthatunk az hihetetlen információ többletet ad. Legalábbis nekem...

Sandeep a csekker kollégám, áthívott magukhoz, és láthattam milyen is egy igazi indiai lakás, eddig ez tette rám a legnagyobb hatást a látványosság terén. Egy lapos tetős 3 szintes lakóházcsoport közös udvarába futott be velünk Sandeep motorja. Az épületegyüttest betonkerítés veszi körül, igy az út zaja teljesen kint reked. A távolban csak gyerek ricsajt hallottam, és pár ablakból az indiai tv műsorok hangfoszlányait. Sandeepék lakása az udvarról nyílik. Maga a bejárat erős fából készült (asszem, kétoldalt faragott motívumokkal, a padlót kő borítja, helységenként más mintával díszítve. Ahogy belépünk a lakás előszobájába, természetesen jobb kéz felől egy hatalmas Ganesha (előző posztomban írtam erről az elefántistenről) fali dombormű van aki őrzi a háziakat. Cipő le, majd jött a következő helység, ahol két oldalt kanapé volt található nagyon szép indiai dísz párnákkal, Sandeep édesanyja ekkor jött elénk, köszöntött (szép nő) majd leültetett ebben a helységben. Szerintem ez volt a nappali, itt volt egy polc, amin rengeteg apró kegytárgyféle volt, Sandeep esküvői fotója feleségével, aki számomra ugyanúgy nézett ki érthetetlen módon, mint vendéglátóm anyja csak 20 évvel fiatalabb kiadásban… misztikus. Ezen kívül a kegytárgyas polcon egy férfi portréja volt látható lótuszülésben, és a színes tv. Kérdeztem Sandeepet ki az a pasi a fotón, azt mondta az az ember az ő családjuknak a vezetője, papféléje. Ha jól értettem. Kérdezte az anyuka ennék e, persze udvariasságból visszautasítottam… pedig nagyon kíváncsi voltam az indiai „házi kosztra”. Persze addig erősködtek ők is udvariasságból, hogy igent mondtam. Anyukája ekkor nekiállt kisütni valami házi kenyeret, amíg mi kimentünk Sandeeppel az udvarra. Az udvaron még mindig hallottam a gyerekek zsibongását a falon túlról. Felléptem egy kőre és kikukkantottam az utcára. Hozzánk közelebb 3 tehén legelészett a szemétben, egy kóbor kutya társaságában. Csendben kérődztek a különféle vegyes zöldségeken, meg a cigaretta csikkek között.
video
jobbra tekintve meg kiszúrtam a kölköket, akik sikongatva kapaszkodtak egy tevébe, hogy felmászhassanak rá. Szegény teve, lefilmeztem, de nagyon szomorú látvány volt, ahogy a gyerekek lógtak rajta két oldalról, mint a kullancsok. Na, mindegy, ilyen is van.

Igazából azért mentünk ki az udvarra,mert Sandeep megmutatta az íját, és lőttünk vele párat egy falhoz támasztott régi faajtóba. Menő! Végre láttam macskát is, aki lustán terpeszkedett az egyik bejárati ajtó melletti szőnyegen. Jól le is fotóztam. Aztán az anya szólt indiaiul, hogy jöjjünk be mert kész az étel. Végre megkóstolhattam az otthon készült indiai ételt. Érezhető volt az a különbség. Ugyanúgy, mint otthon nálunk is, a házi készítésű ételnek sokkal teljesebb íze volt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy kaptam 2 kis öblös tálkát, az egyikben barna csicseriborsós erősen fűszeres ételke volt, a másikban zöldes kevésbé csípős friss lila hagymával megszórt táplálék volt található, ja igen meg a frissen sütött indiai lepénykék. Mind megettem. Sőt csomagoltak is nekem vacsorára.Aztán néztük a mátrixot a televíziókészülékben. Mielőtt hazamentem volna, Sandeep meghívott a 2 hónapos csemetéje ünnepére. Ja, itt vallásuk típusától függően, a szülők nem adnak azonnal a gyermeküknek nevet, csak hónapokkal később, nem értem akkor hogy szólítják a kisdedet. Hm,lehet pont így:

- Cicukám, megetetted a kisdedet?
- Meg apukám!

Kicsit késve bár , de nemsokára posztolom a karácsonyomat itt.

Viszlát!

A lakás:
video video