Tűzkeresztség:

Tegnap este kissé szalonspiccesen hagytam el a hotel bárját, kihasználom még a luxuskörülményeket, amíg lehet, mert napközben végre megleltük hol fogok lakni. Hát nem kell messze menni, konkrétan egy kapualjra van egy kis hotel, na ott bérel nekem szobát a cég, jóó lesz az, van net és mikró, mi kellhet még…
Ma reggel arra ébredtem, hogy elkezdődött az, amin túl kell esnie a turistának (mert még az vagyok) ha külföldön van, nem beszélve a távoli Indiáról. Tegnapi munkaebédnél teszteltem magam, megettem és megittam mindent. Meg lett az eredménye, átestem a tűzkeresztségen, minden kifolyt a szó szoros értelmében belőlem a hajnali órákban. Reggelinél feltűnően csendes voltam, és sápadt, a sokkoló ébresztőtől. Naivan azt hittem, hogy letudtam a dolgot. Ó, de nem! Beértünk a stúdióba, elkezdődött a meeting, először az animátoroknak mutatkoztunk be, majd jöttek a rajzolók. Amit már nem tudtam kivárni, elkezdtem izzadni, bepöndörödtek a lábujjaim, és végem volt, nagy levegőt vettem, és kiszaladtam a WC-re, ami zárva volt, én meg ott álltam csutakosan, mert azt hittem foglalt. De mint utólag kiderült, nem foglalt volt, hanem konkrétan be volt zárva kívülről. Néhány perc szenvedés és agónia után jött egy gyerekforma indiai csávócska, és nagy komótosan elővette kulcscsomóját, és beengedett a megváltás helyszínére. Na de az, hogy ami ott történt az addig ok, hogy egyszer lehúztam a toalettet. Na de nem végzett a belsőm, jött a következő roham, viszont a tartály valamiért nem töltődött fel, én meg csak lestem, hogy akkor, most mi van??? A WC kagyló mellett volt egy vödör, ami arra szolgált, hogy felfogja azt a vizet, ami szivárgott oldalt a csőből, kirángattam onnan és a kagylóba ürítettem a tartalmát, lement minden, de leöntöttem az egész környéket is csatornavízzel. Ok ennyi, kimentem, nem tudtam mit csinálni. Vendéglátóinktól azt kértük legyenek kicsit kíméletesebbek, és valami lájtosabb étterembe vigyenek ebére. Elvittek egy Mexikóiba minket (hatásszünet) hát köszi, rohadt lájtos! Ott megint bepusztítottuk, amit lehetett (finom volt ám) volt Kínai, és Mexikói vegyes. Mindenki evett mindenből, fajitas, fűszeres bundában sült zöldségek, garnélás tészta, csirkével, gyömbéres csirke stb. nem érdekel, hozzá kell szoknom, hisz mégiscsak ezt kell ennem legalább még 70 napig, ahogy Ármin barátom erre eléggé nyersen rávilágított, a tegnap esti chat folyamán.


A kép csak illusztráció