Im a tourist !

Na hello, itt vagyok, csak besűrűsödtek az idézőjeles munkában gazdag hétköznapok, amikkel nem fárasztanám azokat akik elolvassák az itteni élményeimet, mert többnyire csak unalmas számokról ,és megoldandó problémákról tudnék írni, az meg még engem sem érdekel nonverbális formában . A lényeg hogy több mint egy hónapja gyűröm itt az ipart, és ez nem turista látogatás, sokkal inkább száraz munka. Na azért van mit mesélni, ami esetleg érdekes lehet kifele. Először is a kedvenc éttermem „Under Construction” táblával lett ellátva, és én hülye nem kérdeztem rá hogy meddig kell máshol étkeznem ….Majd rájuk nézek a jövő héten, de kötve hiszem hogy elkészültek volna a felújítással, tekintve hogy azóta kb. másfél hét telt el, amióta nem adnak nekem enni. Azóta elvegetálok a bolti kaján. Persze mehetnék máshova is, de messze vannak a helyek és az ebédidőm pedig nem engedi a hosszabb kiruccanást a forgalomtól zsúfolt belvárosba. Olykor egy- egy munkatársam bevág a kocsijába és elmegyünk jobb helyekre. Elkezdtük használni a cég „fitnesz termét” amit azért teszek idézőjelbe, mert egy kicsi szobát képzeljen el a kedves olvasó sok ósdi szerrel, telezsúfolt mit ugrálsz indiaiakkal.. Ja és itt nem csinálnak gondot az átöltözésből, úgy ahogy vannak, csak lerúgják a cipőjüket és farmerban-ingben nekiállnak gyúrogatni. Na jó, van aki veszi a fáradságot és leveszi az inget és atlétába kezd neki a tornának.(Csak én voltam rövid gatyában) Végre kiruccantam a múlt hétvégén kicsit mulatni Badrival és Anujával, ők lettek itt az idegenvezetőim, hoznak visznek, szórakoztatnak . Elmentünk egy bárba ahol house zene szólt, betequiláztattam őket, mert eddig nem igen ittak. Itt a Tequilát (gold) lime-al, és sóval szervírozzák, kb. semmi köze ahhoz, ahogy mi isszuk otthon, de ez legyen a legnagyobb gondom. Pár tequila után már mozgott mindhármunk válla a zenére, de őszintén szólva annyira drága volt hely, hogy nem maradtunk itt. Átmentünk egy sportkocsmába ahol folytattuk a Tequila shot-okat, kellemesen berúgtunk és el rihegtük-röhögtük az este hátralevő részét. Egyébként ok, hogy még dohányzom, de nagyon dicséretes hogy itt sehol nem lehet dohányozni a szórakozóhelyeken, hanem ki kell fáradni az épület elé.




A héten volt a stúdió éves díjkiosztó gálája, ahol is megjutalmazzák többek között, akik jól teljesítettek az évben. „Az év animátora”, „az év rajzolója”, stb. Ilyenkor a dolgozók szavazzák meg, hogy melyik jelölt nyerje el a kis üveg plakettet, a cég emblémájával ellátott hátizsákot, és az általában elmaradhatatlan oklevelet.( Sandeep két jelölést kapott, de sajnos nem nyert) gála est folyamán rengeteg táncos lép fel, különböző stílusú előadásokkal. A belépés csak hagyományőrző indiai ruhában volt lehetséges a meghívó szerint, persze nekem nem. Mindenki jól mutatott benne olyanok voltak mint a hercegek és hercegnők. Belépésünkkor kaptam egy piros pöttyöt a homlokomra és egy virágfüzért a nyakamba, üdvözlés gyanánt. A partyra Sandeep a kollega vitt motoron, hát nem mondom, hogy nem izgultam az út során hogy egy buckánál lerepülök és át gázol rajtam a mögöttünk haladó gépjármű.De semmi bajom.A modern tánckoreográfiák mellett (Erica C. stílusa keverve menő RNB mozdulatokkal) , klasszikus indiai táncegyvelegek is szerepeltek a műsor repertoárján. Ami nagyon meglepett és iszonyatosan tetszett, kiderült, hogy az előadók mind egytől egyig itteni dolgozók voltak.



Nem hittem el hogy itt mi minden van ebben a stúdióban, nagyon jóó hogy ennyi mindenre van energiájuk és egyáltalán indíttatásuk. Badri fotója a tradicionális táncot járó MUNKATÁRSAKRÓL(!)fent látható. A cégnek van egy alapítványa is, ami támogatja a szegénységgel sújtott területek lakosait, és más segítségre szoruló embereket. Ezt az óriás kivetítőn egy Michael Jackson számmal és lesújtó fotókkal szemléltették. Több kollegám megkönnyezte, nem csodálom, nagyon megható volt.Ez azért is érdekes mert ebből az apropóból , fellépett egy születése óta vak 14 éves kislány, aki egy klasszikus indiai táncot adott elő, hát nagyon érdekes volt , meg kell hogy mondjam. Majd a díjátadó után következett a garden party , ahol is elkölthettük a vacsoránkat . Engem meghívtak a főnökséggel, meg a többi külföldi munkatársammal egy VIP sátorba vacsorázni. Nem ettem sokat, mert kicsit frusztrált a közeg, ez van. Ezután visszamentem a többi munkatárshoz, és hazamentünk. Szép volt, és nagy élmény. Most hétvégén elmentünk az óvárosba Badrival és a feleségével egy túrára, ahol az idegenvezető hölgy elmesélte az óváros történetét, megmutatta a rengeteg boltot, ami többnyire ékszerüzletekből, és selyemárus bódékból állt. Majd betértünk egy szent helyre, ahol kötelezően mezítelen lábbal léphet csak be az ember, majd megreggeliztettek minket az egyik templom kertjében.
Ezután Badriékkal elmentünk megnézni egy palotát, ami lélegzetelállítóan szép volt, érdekes volt szembesülni azzal a rég letűnt gazdagsággal, ami a régi Indiát jellemezte. Hatalmas elefánt hintókat, üvegcsillárokat, tróntermeket láttam.

Ja és az utcákon persze szanaszét sétáltak a tehenek, meg a kecskék, a járókelők között elvegyülve. Volt tehén család, ami a szemetet ette, és volt kecske csapat, aki a vaskerítéseket nyalogatta nagy virgoncan.


A számomra legviccesebb persze a fogózkodás volt. Kb 5oo forintért felöltöztettek klasszikus népviseletbe, és így készítettek rólunk képeket, amit helybe kiprinteltek majd a kezünkbe nyomtak.Ezután beugrottunk az indiai Pizza Hut-ba, ahol konkrétan nem ismerik a szalámit, pedig már nagyon ettem volna hasonló íz világú dolgot...fura, bementem a szupermarketbe és megkérdeztem, hogy van-e szalámi, amire az eladó nagy lelkesen odavezetett a mélyhűtött pulthoz és a kezembe nyomott egy szalámi rudat. Való igaz az volt ráírva hogy szalámi… Na most ez nem volt más mint közönséges parizer hengeresen. Emberek, itt nincs szalámi, illetve amit mi annak titulálunk, az itt ismeretlen. Mindegy eszem tovább, ami van, amit újra megjegyzem, nem esik nehezemre, de azért beleharaptam volna egy kövér szalámis kenyérbe. A munka egyre jobban sűrűsödik, ez már a második hét, hogy szombaton is be kellett mennem dolgozni. Holnap otthon mikulás, itt semmi. A karácsony is egy napos itt 25-e. De ez csak a keresztényeknek érdekes itt, a többi indiainak csak szabadnap. Majd veszek gyertyákat, gondolom, és megiszom egy üveg pezsgőt, ha egyáltalán van itt ilyen. Na, viszlát, amint van miről beszámolnom, jelentkezem.