2010. november 22., hétfő

Cinema Paradiso:

Na, elkezdődtek a dolgos mindennapok, azért szünetelt az élménybeszámolóm, mert a hét pár napja másból sem állt, csak hogy felkelek 9:30 kor (veszélyesen kitolódott ez már mivel, mint említettem a hotelem közvetlenül a munkahelyem mellett van.) , bemegyek dolgozni 10-re, aztán ebéd, aztán haza fél 7 körül. Na azért van mit mesélni. Az biztos, hogy megtaláltam a számomra legmegfelelőbb éttermet (Punjabi) ahol nagyon jó a konyha, és a körülmények is. Nem bámulnak, mint egy majmot, és a pincérek már ismernek, mindig ugyanahhoz az asztalhoz ülök, közel az ablakhoz, hogy miközben várok a kirendelt ételre, addig kedvemre bámuljam a járókelőket, és járműveket. A pincér már tudja, hogy kb. találomra böködök az étlapon, hogy mit is szeretnék enni aznap. Sokszor megkérem, magyarázza el, hogy mit is rejt a kívánt menü tartalma. Készségesen el szokta mondani, azzal a fura indiai angollal, ami mindig arra kényszerít, hogy szuggeráljam beszélgetés közben a szájukat, és villámgyorsan próbáljam behelyettesíteni azokat az angol szavakat amik felmerülhetnek. Egyszerűen elképesztő hogy bármit kihoznak, az finom. Amit mondjuk itt is és otthon is páran furcsállnak, mindig rendelek kenyeret, noha itt sem kell mindenhez enni, de az itteni indiai kenyér az úgynevezett Roti, annyira jó állagú meg sokféle ízesítésű, hogy nem bírom ki, hogy ne rendeljek belőle minden egyes alkalommal. Ez a lapos simán kisütött fajta, de van a másik típus ami belül üreges, és egy vékony réteg tölteléket rejt, ami, valami fűszeres darálék (bár ez a szó nem éppen étvágygerjesztő), legyen az erős, vagy csemege, sőt valamikor reszelt krumpli, vagy más van belül.


roti(netről)

Na, ennyit a kenyérről, itt sem fogok lekattanni róla. Lehet utána nézni neten, hogy nem keverem a szezont a fazonnal, név ügyileg. Szóval itt szoktam ebédelni, majd az elköltött ebéd után a pincér hoz egy kézmosó tálat ami forró vizet tartalmaz és egy lime úszik a közepén, ez egy nagyon apró tál, és hallottam már olyan sztorit, hogy valamelyik magyar kollega teának nézte, és kiitta azon nyomban. Vicces. Persze érthető. A kézmosást követően kihoznak egy osztott tálkát, amiben szájfrissítő gyanánt mentollal, vagy más granulátummal burkolt apró magokat lehet rágicsálni, egyébként nem rossz, kicsit olyan, mint a Zizi kinézetre, vagy mint a kiszáradt hörcsög kakája. De kellemes élmény. Ezután kihozzák a számlát, ami mindig meglep, mert egy lakomáért, szinte mindig feleannyit kell fizetni, mint nálunk otthon egy ebédért. Ezután rendszerint visszagyalogolok a munkahelyre, zenével a fülemben, és persze ügyelve arra, hogy valami kocsi rá ne hajtson a lábamra, közben ügyesen manőverezve a kókusz és banánárus taligák között. A munka főleg akkor élénkül fel mikor a Magyarországi munkatársak is beérnek a munkahelyre, ami azért itt már ebéd utáni időszakot jelent a 4 és fél órás időeltolódás miatt. A terem szolga mindig hoz teát, ami itt nagyon édes és tejjel van felütve mokkás pohárban. Ezt isszák inkább, mint kávét azt hiszem, mert én még kávéval sosem találkoztam, pedig van. Most hétvégén Badri, és felesége elhívtak kirándulni, meg akartunk nézni egy erődítményt, ami Hyderabad régi városközpontjaként funkcionált még réges-régen egy hegy tetején. Én nem tudom, mennyit ünnepelnek itt, de már megint ünnepnap volt vasárnap. A kocsi mikor felért a hegy tetejére az erődítmény bejáratához (egyébként most maga a környék katonai létesítmény, láttam bakákat gyakorlatozni, vicces volt) szinte már be sem tudtunk gurulni akkora kocsisor és embertömeg hömpölygött az épületcsoport felé. Badri azt mondta, hogy szálljunk ki a feleséggel (Elnézést a múltkor azt mondtam Babunak hívják a lányt, de nem, mert mint kiderült az egy pasi neve volt aki a feleség mellett állt… csak nem tudtam múltkor mikor bemutatták őket hogy kinek mi a neve. A lány nevét nem tudom megjegyezni sajnos, megkértem mondja meg a nevének a rövid változatát, de mint kiderült a hosszú változat is kb. 5 betűs, de nem tudom megjegyezni a keresztnevét egyelőre.) Kiszálltunk, előre mentünk amíg Badri keresni akart parkolót, de annyira be voltunk szorulva, hogy még gyalogosan is problémás volt a haladás a rengeteg autó, motor, és iskolabusz mellett. Mikor odaértünk ahhoz a részhez, ami közvetlenül bevezetett az épületbe, nem hittem el a sort, ami elénk tárult, annyian voltak, hogy elképzelésünk sem volt arról, mekkora lehet, az az időegység,miután bejuthatunk.

video
a tömeg
( ok a felvételről nem jön le a kígyózó sor mert nem jó szögből vettem....)

A feleség hívta Badrit hogy hát nagyon sokan vannak, Badri mint kiderült egy centit sem haladt a kocsival, így visszaballagtunk az autóhoz (piros színű) beszálltunk és nagy nehezen elhagytuk a helyet. Badriék azt mondták, soha nincsenek ennyien… majd visszajövünk máskor. Ok nekem van időm. Kérdeztem mi a B-terv , röhögtek azt mondták mindjárt kitalálják, mert erre nem számítottak, hogy nem jutunk ide be. a B-terv végül mozi lett, ami nem gond , mert kíváncsi voltam, hogy milyenek az itteni mozik. Elmentünk a Prasads nevezetű mozi komplexumba ahol 3 emeletnyi mozi volt, büfékkel vegyítve. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy három, avagy négy szintes plázát, teli mozi termekkel, hát ja, sokan vannak.


Kívülről a mozi(netről)


A bejárat


A mindennapos látogatók (netről)

A Harry Potter mivel friss film ezért képtelenség volt rá jegyet szerezni, így a SKYLINE címmel futó SCI –FI filmre neveztünk be. A menet ugyanaz, megveszed a jegyet majd a keresett terem előtt feltöltheted magad némi popcornnal, vagy egyéb nyalánkságokkal… persze nem szotyis bécsi pereccel (pedig én csak azt eszem). A termek is ugyanolyanok, van itt is IMAX, de a mi filmünk nem oda szólt. Vicces local movie trailerek után(lásd jobbra) egyetlen egy amcsi trailert adtak le, aztán elkezdődött a mi filmünk. A SKYLINE-ról tudtam, hogy látványban nem fogok csalódni, de sajnos a film annyira elbutult a végére, hogy megint nem tudom besorolni azok közé a tudományos fantasztikus filmek közé, amik már egyre ritkábbak, és sajnos mind ócska. Nem ecsetelem a sztorit, ufók, lődözés, katonák, egy kisebb csapat fiatal, akik bennragadnak egy luxus hotelben az invázió kezdetekor.
A rendező páros az ALIEN VS PREDATOR 2-őt tudhatja magáénak… ami szintén használhatatlan volt. Itt tényleg remek látványt hoztak össze, de könyörgöm, nem értettük a filmet, hogy mi miért történik benne. Ez van, majd a Harry Potter ok lesz (bár az előző két részre nem is emlékszem, vajon miért…) Ja kihagytam legviccesebbet, itt minden film közben van szünet, és ki kell menni vásárolni még popcornt, hahaha. De nem ám úgy, hogy befejeznek egy jelenetet, hanem mintha elmenne a televízióban az adás, vagy megszakadna a film, egyszer csak elsötétedik a vászon, felkapcsolják a lámpákat, beindul a hangszórókból a kellemesen duruzsoló Indiai pop, a már jól megszokott pintyhangú előadókkal, és uzsgyi, kiáramlik a tömeg a büfékhez-toalettekhez.



A mozi élmény után Badriék hazavittek, miközben jól kiröhögtük a filmet a kocsiban. Kiderült, hogy a stúdiónak van fitneszterme, úgyhogy miért is ne járnék le oda kissé összerakni magam, van időm. Alig aludtam vasárnap éjszaka, nem tudom, hogy említettem-e már, de a szomszédomba költözött valami duhaj társaság, nyelvüket sem értem, de egész éjszaka dominóznak, legalábbis erre gondolok a zajokból. Ezek ordibálnak és csapkodják az ajtókat...ez van. Ja, és összemartak a szúnyogok, nem tudom, mit csináljak, pedig bekentem magam a BLENDI gyerek fogkrémszagú szúnyogirtóval, amit még otthon ajánlott a szuris-orvos, hogy azt használjam. Használom, de a szúnyog le se szarja. Malária para , ajjaj! Ma veszek egy konnektoros változatot is, mert az Magyarországon is hatásos volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése