Good bye India!

Na hát itthonról írom a búcsúlevelemet.Először is sikerült az indulás előtti napon elhagynom a kreditkártyámat,aminek folytán nem tudtam rendezni a szálloda szobámat.Eleve ideges vagyok nagy utak előtt, és most még ez is. Rohangáltam mindent átkutattam de a kártyámnak annyi.Az a vicces hogy a szobában kellett hogy legyen, mivel ki sem mozdultam aznap amikor még megvolt, és a takarítók sem jártak akkor még nálam. Indiából felhívni az OTP bank által megadott ingyenes számot, az egy külön élmény.
Idézem:
"Hálló, hálló nem hallok semmit!!"
és aztán rám csapta a kagylót a tacskó. Szóval egy barátnőmmel cseten lekommunikáltam a számlaszámomat, adataimat, miközben ő Itthonról (Magyarországról)szinkronban telefonon diktálta a sérelmemet az említett tacskónak,vagy mittudoménkinek akit 5 perces ajánlatok, és számos gombnyomkodás után kapcsolt az OTP. Na a lényeg, hogy sikerült a kártyát letiltani, és a cégem kifizette a szállást, és adtak az útra is pénzt, hogy nehogy gond legyen. A gépem reggel 7 kor indult Hyderabadból Londonba, majd ott kellett átszállnom ( 1 óra állt rendelkezésemre hogy átvergődjem magam a Heathrow-n) Hajnalban hála istennek küldött kocsit az indiai cég, hogy az vigyen ki a repülőtérre. Ami azért is szerencsés mert a csomagjaimmal egy kis minitaxival sosem értem volna ki a reptérre( 45 perc rendes autóval). Na szóval az Indiai repülőtéren tereltek jobbra, tereltek balra ilyen papírt olyan papírt kellett kitölteni, és még valami adót is kellett fizetnem. Több indiai lakos jött oda hogy töltsem ki nekik az adatlapot (nem tudom hogy írni, vagy olvasni nem tudtak, bár azt hiszem ez hülyeség, egyik sem mehetett nekik). A gépen viszonylag jól ültem, persze megint középre suvasztottak a 11 órás útra. Gyermekek bőgtek megint mint azt idefele is tapasztalhattam, és talán említettem is. Nem csodálom, borzasztó lehet a gyerekfejnek a fel és leszállással járó sajátságos fül eldugulás, és kattogás. Megnéztem két-három felejthető filmet az úton, meg olvasdogáltam. Na a lényeg, hogy a repülőm nem hogy nem érte el a csatlakozást Londonban,hanem le is csúszott róla. Magyarul esélyem nem volt az egy órás átszállásra, mert mire a repülőtér fogadta a járatomat(fent köröztünk több mint fél órát)a Budapestre induló gép, szépen el is ment addigra...Kaptam egy másik jegyet meg 5 fontnyi büfé kupont, és 4 óra szabad foglalkozást.Próbáltam a lakossági kártyámmal telefonálni azoknak akiknek kell szólni, hogy hahó nem leszek a repülőn amire vársz, de a központ azt mondta ezzel a kártyámmal nem tudok telózni, ami kissé meglepett, de mondom ok, valamit én néztem be. Váltottam egy csomó aprót, és kerestem egy mindenki számára fenntartott net szolgáltatást. Találtam is, a fülesnek kilógott a bele, a gombok pedig nem reagáltak , csak ha csapkodta a kedves felhasználó...A gépem 5-kor indult, ami egy kismiska út volt a 11 órás előző repülésemhez képest, mert itt csak 3 órát tartózkodtam a fedélzeten. Szépen leszálltam, vártak a reptéren hála istennek, minden idegeskedést mellőzve. Akartam kivenni pénzt az automatából, hogy azért mégiscsak legyen nálam forint, bedugtam a bánkártyámat, és a gép beszippantotta, és kiírta hogy sajnálja de le vagyok tiltva, és hogy a kártyámat most szépen bevonja. Érdekes. Kiderült mikor bementem az OTP be, hogy ezek véletlenül a lakossági kártyámat tiltották le, ami fura hisz a megadott számlaszámom a devizakártyámra vonatkozott .Tehát most egy kártyával sem rendelkezem. Az egyikre várok hogy kiköpje a kollégáknak az automata, a másik meg most készül.
Kalandos és Murphy-s utam volt, de végre itthon.A gyomrom természetesen megsínylette az indiai kalandot, de nem hallottam senkiről, aki ne így járt volna. Mindenesetre világot látni jó volt, még ha főleg csak a munkáról volt is szó, és az indiai emberke nagyon szelídek, jóravalók , és kedvesek. Örülök az új ismeretségeknek Badrinak, és a többieknek és a színes curry-s élményeknek...viszlát India, köszönöm a kedves olvasóknak is a részvételt.

Bye
Oto

ZOO

Na voltunk állatkertben, hát ez is megtörtént, megnéztem az elefántot , a fehér tigrist, a pávákat (India állatszimbóluma) ,és ami csak fellelhető itt az Incredible Indiában...
De csak ketrecből, nem szabadon, ahogy én azt elképzeltem...hogy majd ezen vadállatok gazdái láncon visszatartva mutogatják kedvenceiket nekem, miközben én rongyra barnulva egy szál atlétában turistáskodom és fotóztatom magam a makikkal, akik éppen egy kis aprót próbálnak kilopni a zsebemből, vagy kikapják a fagyit a kezemből, álmomban maximum. Hyderabad bent van a kontinens közepén, és eléggé nagy city ( annyian élnek benne, mint Magyarország egész lakossága, ha eddig nem említettem volna ezt a nem mellékes adatot) szóval mikor kérdeztem a vendéglátóimat az utcákon szabadon szaladgáló majmokról, elefántról, tevékről( azt mondjuk láttam kettőt is), kiröhögtek, hogy miért nálunk Magyarországon ezek az állatok szabadon járkálnak? Hát ez a válasz mindent elárult az itteni "helyzetről" és eléggé kiábrándító volt. Bár nem akarok negatív hangvételt megütni ezzel kapcsolatban, mert azért nagyon csecse itt, de az utcán csak kutyák, tehenek, és pár macska van.A szilveszteri muri után még fetrengtem, noha érdekes módon nem voltam másnapos, (gondolom az italozás közben elfogyasztott snack típusú ételek habzsolásának köszönhetően.) Tettem - vettem, nem csinálgattam semmit. Aztán másnap reggel vasárnap mentünk az állatkertbe Badrival, és családjával, aminek résztvevői: felesége, húga, annak férje, azok két gyereke, Badri bácsikája. Az állatkertbe természetesen nagyon kínkeservesen jutottunk be, lévén hogy újév hétvégéje volt, a város összes potenciális családja éppen ekkor akart szintén Zsiráfot látni. Az autónk, megint csak lépésben haladt, körülöttünk őrjöngő árusok, akik folyamatos kurjantgatással próbálták felhívni a kedves látogatók figyelmét portékáikra, hát volt itt csipsz, buborékfújó, állatos lufi, zacskós víz…mittudomén, mint otthon kb. a Városligetben. Itt autóval is bemehetünk a parkba (hatalmas) és bent leparkolva megnézhetünk egy részt, aztán visszapattanva a kocsiba tovább hajthatunk az állatkert újabb részére. Bementünk hát. Magát az állatkertet úgy tessék elképzelni, mint egy hatalmas vadasparkot, maga a zöldterület akkora hogy a ketrececskék el-eltörpültek, ha körülnézett az ember. Mindenhol piknikező családok voltak, játszó, viháncoló fiatalok. Volt itt egy tigris fejjel rendelkező kisvasút, ami körbevitt a parkban, mi azt nem használtuk. ja meg jópofa állatos kukák. Elkezdtük a látogatást, mit is mondjak, hát itt az állatoknak százszor nagyobb helyük van a ketreceikben, mint otthon, sőt van olyan rész, ahol csak vízárokkal van körülvéve az állatka, és ketrece sincs. Na jó, nem a tigrisé, mert az kiugrana és megenné a gyerekeket. A másik dolog viszont, ami elég szomorú, hogy voltak üres részek is. Badri mondta igen, itt azért nincs állat, mert elvitték egy nagyobb, gazdagabb parkba. Szóval volt egy jó pár ilyen szellemketrec is. Aranyos volt az indiai publikum, mert ahányszor egy lusta kába állat megmozdult, esetleg még körbe is caflatott, na akkor hisztérikus tombolás volt hallható, mintha a cirkuszban lennénk. A közönség minden egyes mozdulattól őrjöngve örömködött, csattogtak a mobil fotók, rohantak az apukák meg a pubik, hogy előnyösebb szemszögből lássák a látogatott vadat. Az volt a vicces hogy egy pár állat tényleg elő sem jött vagy nagyon alul-motivált volt, és például a zsiráfnak csak a seggét láttuk, de ha megmozdult a farka, a kölkök, anyák, apák, sikítottak a gyönyörtől, és felváltva kiáltozták, hogy Zsiráááááf!!! Ok itt nincs cirkusz, úgyhogy megértek mindenkit. Azért még annyit, hogy a Pálmánál vakaródzó elefánt volt a legszórakoztatóbb…


Turista:


Tigris...mi más:


Fehér tigris:


Haver kukák:



Tigrisvasút:

Happy New Year Party

A karácsony és az újév utolsó napja között folyt a munka ahogy kell. Lassan megyek haza.
Badri egy belépőt tolt elém 31-én ami a Hyderabadi Novotel hotal Exess bárjának hivatalos szilveszteri bulijára szólt. Megvettük a belépőt, ami korlátlan snack és italra jogosított fel minket. 31-én munka után, illetve kicsit előbb hazamentem a hotelszobámba, hogy pihenkjek egy kicsit az ominózus évzárás előtt. 7 körül Badriék felvettek a hotel előtt és irány a bár. A forgalom itt mindig borzalmas, mondjuk, ez otthon sincs máshogy ez idő tájt. Az autóban volt még egy barátnőjük Shireen aki szorgalmasan szájfényezte ajkait és megállás nélkül csacsogott. Megálltunk egy helyen felvettük a leányzó barátját Krishnát , aki olyan szakállas volt, mint egy Szandokán. Kb egy órás forgalmi tortúra után megérkeztünk a bárhoz. Az út végig fényes izzókkal és díszített fákkal volt szegéjezve egészen a bejáratig. Nagyon csecse volt. A szokásos ellenőrzések után ( végigtapiztak) bejutottunk a bárba, ahol még alig pár vendég szállingózott, de ahogy beléptem tudtam, na ez jó buli lesz. Egy abszolút design bárt tessék elképzelni, diszkó lámpákkal, lézerrel, füstgépekkel. Elkezdtük kirendelni az italokat és szépen elkezdtünk alapozni az estére, lassan megjöttek a barátok is, és egyszer csak azt vettem észre, hogy a helység totálisan megtelt, és a tánctéren is kisebb csoportok kezdtek rugózni az indiai diszkózenére. Ahogy fogytak a wiskey-ek és a sörök egyre jobb hangulat lett, hülyéskedtünk, fotóztuk egymást, és ki-kijártunk dohányozni a teraszra (tök jó hogy itt Indiában nem lehet dohányozni semmilyen beltéri egységben). A tánctér ekkor már fullra megtelt mindenféle emberrel. És mi is bementünk finoman szólva tombolni. Beszélgettem Kapikkal is akiről kiderült hogy már régebben is kommunikáltunk facebookon de nem tudtam, hogy ő az. Ők csinálják a Madagaszkár pingvinjeinek különálló sorozatát, és Kapik mindig a majomkirályt (vagy mi az, mongúz, vagy maki, nem tudom) utánozta, mert hasonlatos a hangja, és az akcentusa is. Shireen már nem először kérdezte milyen New York amit először nem értettem, mert sosem jártam ott, és még csak nem is mondtam ilyet. De aztán tisztáztuk, mert nem New Yorkról beszélt, hanem a New Year-ről, amit az indiai angol akcentus miatt megint sikerült félreértelmeznem. Vicces. A lézer show és a füstgép teljesen elkábított minket a tánctéren, aztán azt vettem észre, hogy áhá, már csak 5 perc van éjfélig. Gyorsan kihoztam pár italt, nem kis akrobatikus ügyességgel. Aztán megkezdődött az óriás kivetítőkön a visszaszámlálás, amit a tömeg kórusban ordított. Majd paff éjfél és elkezdődött a 2011-es év. Mindenki mindenkit megölelt, majd kitódultunk a teraszra, mert megkezdődött a tűzijáték. A teraszon csak ekkor vettem észre, hogy alattunk egy másik hatalmas buli is van, a hotel kertjében (mi pár emelettel feljebb voltunk)A tűzijáték olyan volt, mint bárhol, bár otthon nem tudom szokott –e lenni, mert mindig házibuliban vagy a föld alatt vagyunk, tényleg nem tudom. Ezután még egy órát tartott a mulatság. Ahol már mindenki megőrült. Nem is értem, volt egy csapat, akik úgy fotózták magukat, hogy kicsi a kupac-ot játszottak a tánctéren… hehe. Konkrétan megsüketülve hagytuk el a helységet mikor felgyulladtak a fények. A lányok- fiúk még elmentek toalettre és az aulában gyülekeztünk. Ekkor hoztak ki egy részegségtől eszméletét vesztett srácot, ja és két verekedőt is…. szokásos. Lent a kertben még elcsattant az utolsó csoportkép, aztán mindenki beszállt a kocsijába, és elindultunk az afterpartyra. Illetve a mi autónk nem, mert hullák voltunk. A kocsiban még szólt egy kicsit a rock, mindenki nevetgélt, majd az autó befutott a hotelem elé én meg mámorosan nagy búcsúzkodások közepette felcaplattam a 2. emeletre. Itt váltottam egy pár üdvözlő telefont, beborítottam a hamutartót az ágyamba, majd mikor megpróbáltam rendbe tenni fellöktem a teli ásványvizes flakont nyitottan, ami bezuhant az ágy mögé…
Összefoglalva, jó társaság, jó buli volt, és érdekes szilveszter Indiában.
BÚÉK

Videos:

Party:

Firework:

Christmas at Valeria and Sukanto

Hát kicsit el vagyok csúszva az ünnepek bemutatásával, de pótolom. Valéria nevezetű ismerősöm (ő is a rajzfilmszakmában dolgozik) itt ment férjhez Indiában, és már évek óta itt élnek férjével, Sukantóval. Valérai segített pár dologban, mikor ideérkeztem Hyderabadba. Milyen szupermarketben érdemes vásárolni, hol érdemes ételt magamhoz venni, mit szabad és mit nem szabad enni. A legfontosabb hogy a csapvizet semmilyen formában nem szabad elfogyasztani (amit párszor megszegtem, mert az italokba a jeget is ebből fagyasztják, és nem egyszer belém került.)
Mivel itt a karácsonyt csak kevesen ünneplik hivatalosan (keresztény vallásúak) ezért a karácsonyi őrület is elmarad itt, vagy legalábbis mérsékelt volt. Itt 25-én van karácsony, és csak akkor van szabadnap. Pár díszített fa a városban, és téli pláza dekorációk jelezték csak, hogy miről is van szó. Nem beszélve arról, hogy 20 fokban nehéz átélni mindezt úgy istenigazából. Na, a lényeg hogy Valériáék meghívtak a házukba egy kis ünnepi grillezésre 24-én. Mikor megérkeztem csak egy festő házaspár volt még jelen a babájúkkal. Valériának és Sukantónak van egy pici fia Imon, neki hoztam egy mozdonyt, ami beszél és gurul , ha megdöntjük. A gyerek még nem tudta kibontani a masszív csomagolást (2-3 év körüli), hát segítettem neki, nagyon kíváncsian várta, hogy mit hozott az Oto, és mikor kibontottam örült, aztán megmutattam neki a trükköt, hogy hogyan is működik a játék. A mozdony elkezdett beszélni, majd elkezdett gurulni, funkciójának megfelelően. Azt hittem a gyerek majd tapsikolva felkapja és elkezd vele játszani, vagy valami. De nem ez történt, Imon arcáról a szó szoros értelmében leszáradt a mosoly, hirtelen felállt, és ijedten kiszaladt az anyjához a konyhába. Mint kiderült minden elemet kiszedtek azokból a játékokból, amik hangot adnak ki, mert Imon rettenetesen fél tőlük. Szép mellényúlás volt a részemről, gratula.
A vendéglátóim háza belülről egészen hasonlatos a mi házaink elrendezéséhez. Ami érdekes, hogy a környéket a DQ ( a cég ahol dolgozom) munkatársak, kollegák uralják. Még évekkel ezelőtt összefogtak és megvették a környező telkeket, úgyhogy most minden munkatárs egyben szomszéd is, és mivel elég messze vannak ezek a házak (legalább egy teljes órát szenvedtünk a forgalomban mire ideértünk) ezért praktikus is, mert egymást haza tudják hozni. Jó kis közösség. Sukantóval és a festő barátjával wiskey-ezni kezdtünk, Valériának meg hoztam egy üveg vörösbort. A vendégek, szomszédok, többjüket ismertem azt hiszem… legalábbis arcról kellett volna, de sajnos nem szoktam meg még mindig az itteniek arcát, illetve nem tudom megkülönböztetni őket. Itt mind fiatal embereket és nőket képzeljünk el, egy két pici gyerekkel. A gyerekek visítozva áramlottak befele, és lassan megtelt a kert vendégekkel. A grillhez előkészítettük a tüzet, illetve izzítottuk a szenet. A gyerekek eszüket vesztve tébláboltak egy kis elkerített rész körül a ház mellett, mert Valáériáék kutyája lebabázott, szám szerint hat darab kis „Puppy” nyafogott meglehetősen megviselt anyjuk csecseiért, folyamatosan. A nőstény olykor bemászott a kerítés mögé hogy megetesse a kölyköket. Amit Imon egyszer jól ki is használt, mert mikor a kölkök jól laktak és egymásra feküdve bealudtak, a kisfiú bemászott és elkezdte nyüstölni őket a többi kisgyerek legnagyobb irigységére. Imon emelgette, mutogatta a kiskutyákat a többieknek, majd egyszer csak fogta magát és befeküdt a kölykök közé, amit nem mindegyik viselt jól, lévén hogy Imon konkrétan rájuk feküdt, majd a vinnyogásra megjelent az anyja és kiszedte onnan a gyereket. Maugli.
A hangulat egyébként nagyon jó volt, a férfiak kurjantgattak, mert valami táblajáték is előkerült (ami egyébként szabályait tekintve hasonlatos volt a biliárdhoz, csak itt pöckölni kellett a gombfoci formájú tárgyakat.)
A nők, asszonyok, lányok meg a sarokban kacarásztak és megállás nélkül figyelmezgették a gyerekeket. Én jól elvoltam ettem a grill csirkéből, meg a grill halból, meg iszogattam. Éjfélkor mindenki kezet fogott velem meg Valériával, Merry Christmas-t ismételgetve. Ezután kellemesen becsípve megcéloztam a mosdót. Igen ám, de itt nem angol Wc volt, hanem indiai, ami annyit jelent, hogy a padlóval egy szintben van egy luk… Oh, nem mondom, hogy nem szenvedtem meg a becélzást, de nem részletezem. Sajnos egy kölköt is kissé felrúgtam kifele jövet, mert az ajtóban ült, firkálgatott csacsogva a többiekkel, én meg nem vettem észre… azt hiszem az anyukák, akik a házban játszottak a gyerekeikkel, csúnyán néztek rám emiatt, de lehet nem vették észre az incidenst.Nem sokkal éjfél után rendeltünk nekem egy taxit, és elindultam vissza a hotelba, hogy az itthoniakkal is tudjak beszélni Skypeon. A taxi legurult a dombról a sötét házak között (hehe, egy karácsonyfa sem világított az ablakokban, nagyon kellemetlen volt) majd elindult velem haza a füstös fűszeres városon át. Kértem a taxist kapcsoljon be nekem egy kis zenét, mert olyan hangulatban voltam, de nem volt az ipsének rádiója sajnos. Mikor hazaértem, felhívtam a szüleimet, meg beszéltem pár baráttal, lévén hogy Magyarországon négy és fél órával korább volt, aztán eldőltem az ágyban, mint a sószsák.
Kicsit hiányérzetem volt, még jó, hisz a hangulat nem volt az igazi, de ez van, idén ez jutott. Majd jövőre sok "Kelly túltenyésztett Family-t" fogok hallgatni, hogy, pótoljam az idei ünnepet.Boldog Karácsonyt!

At Sandeep

Ha ellátogatunk egy idegen országba akkor azt vagy nyaralás céljából tesszük, ami átlagban két vagy három hetet jelent. Szállodában-apartmanban szállunk meg, csoportos idegenvezetéseken veszünk részt stb. Ilyenkor az idegenvezető , vagy ha önállóan akarjuk feltárni a feltárhatót, akkor a turista térkép, csak a legkézenfekvőbb,ha úgy tetszik, turista látványosságokat mutatja meg nekünk. A másik eshetőség, hogy ebbe az országba hosszabb ideig tartózkodunk, és a két illetve három hét elteltével elkezdünk nem turistaként jelen lenni az adott helyen. Elkezdünk beépülni, asszimilálódni. Az én két és fél hónapom kb. a határt súrolja…de már nem érzem magam turistának, már csak azért sem mert teljesen hozzászoktam az utakhoz, utcákhoz, emberekhez, megnéztem azokat a helyeket amiket turistaként megnézhet az ember, na jó nem mindent de ami tőlem telt azt igen. Megismertem a hotelemet, a munkahelyemet, pár múzeumot, templomokat, régi városrészeket. Na de amit ki akarok hozni az az hogy, ritka az ha tényleg betekintést nyerhetünk egy idegen ország lakóinak, magánéletébe. (ok ha barátokhoz megyünk akkor megismerhetjük, de nekem nem voltak itt indiai ismerőseim.)A szállodák és a múzeum termek adnak egy általános élményt, benyomást az embernek az adott országról. Na de, na és most jön a lényeg, ha még magánlakásba, házba is bejuthatunk az hihetetlen információ többletet ad. Legalábbis nekem...

Sandeep a csekker kollégám, áthívott magukhoz, és láthattam milyen is egy igazi indiai lakás, eddig ez tette rám a legnagyobb hatást a látványosság terén. Egy lapos tetős 3 szintes lakóházcsoport közös udvarába futott be velünk Sandeep motorja. Az épületegyüttest betonkerítés veszi körül, igy az út zaja teljesen kint reked. A távolban csak gyerek ricsajt hallottam, és pár ablakból az indiai tv műsorok hangfoszlányait. Sandeepék lakása az udvarról nyílik. Maga a bejárat erős fából készült (asszem, kétoldalt faragott motívumokkal, a padlót kő borítja, helységenként más mintával díszítve. Ahogy belépünk a lakás előszobájába, természetesen jobb kéz felől egy hatalmas Ganesha (előző posztomban írtam erről az elefántistenről) fali dombormű van aki őrzi a háziakat. Cipő le, majd jött a következő helység, ahol két oldalt kanapé volt található nagyon szép indiai dísz párnákkal, Sandeep édesanyja ekkor jött elénk, köszöntött (szép nő) majd leültetett ebben a helységben. Szerintem ez volt a nappali, itt volt egy polc, amin rengeteg apró kegytárgyféle volt, Sandeep esküvői fotója feleségével, aki számomra ugyanúgy nézett ki érthetetlen módon, mint vendéglátóm anyja csak 20 évvel fiatalabb kiadásban… misztikus. Ezen kívül a kegytárgyas polcon egy férfi portréja volt látható lótuszülésben, és a színes tv. Kérdeztem Sandeepet ki az a pasi a fotón, azt mondta az az ember az ő családjuknak a vezetője, papféléje. Ha jól értettem. Kérdezte az anyuka ennék e, persze udvariasságból visszautasítottam… pedig nagyon kíváncsi voltam az indiai „házi kosztra”. Persze addig erősködtek ők is udvariasságból, hogy igent mondtam. Anyukája ekkor nekiállt kisütni valami házi kenyeret, amíg mi kimentünk Sandeeppel az udvarra. Az udvaron még mindig hallottam a gyerekek zsibongását a falon túlról. Felléptem egy kőre és kikukkantottam az utcára. Hozzánk közelebb 3 tehén legelészett a szemétben, egy kóbor kutya társaságában. Csendben kérődztek a különféle vegyes zöldségeken, meg a cigaretta csikkek között.

jobbra tekintve meg kiszúrtam a kölköket, akik sikongatva kapaszkodtak egy tevébe, hogy felmászhassanak rá. Szegény teve, lefilmeztem, de nagyon szomorú látvány volt, ahogy a gyerekek lógtak rajta két oldalról, mint a kullancsok. Na, mindegy, ilyen is van.

Igazából azért mentünk ki az udvarra,mert Sandeep megmutatta az íját, és lőttünk vele párat egy falhoz támasztott régi faajtóba. Menő! Végre láttam macskát is, aki lustán terpeszkedett az egyik bejárati ajtó melletti szőnyegen. Jól le is fotóztam. Aztán az anya szólt indiaiul, hogy jöjjünk be mert kész az étel. Végre megkóstolhattam az otthon készült indiai ételt. Érezhető volt az a különbség. Ugyanúgy, mint otthon nálunk is, a házi készítésű ételnek sokkal teljesebb íze volt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy kaptam 2 kis öblös tálkát, az egyikben barna csicseriborsós erősen fűszeres ételke volt, a másikban zöldes kevésbé csípős friss lila hagymával megszórt táplálék volt található, ja igen meg a frissen sütött indiai lepénykék. Mind megettem. Sőt csomagoltak is nekem vacsorára.Aztán néztük a mátrixot a televíziókészülékben. Mielőtt hazamentem volna, Sandeep meghívott a 2 hónapos csemetéje ünnepére. Ja, itt vallásuk típusától függően, a szülők nem adnak azonnal a gyermeküknek nevet, csak hónapokkal később, nem értem akkor hogy szólítják a kisdedet. Hm,lehet pont így:

- Cicukám, megetetted a kisdedet?
- Meg apukám!

Kicsit késve bár , de nemsokára posztolom a karácsonyomat itt.

Viszlát!

A lakás:

Ganesha-Otopedia

Van egy isten itt Ganesha aki még mielőtt Indiába érkeztem volna, foglalkoztatott. Ganesha az egyik legnépszerűbb hindu isten, akit általában pocakos férfinak, félagyarú elefántfejjel ábrázolnak. Ábrázolásának több évezredes múltra visszatekintő hagyományai vannak. Ormánya általában a bal oldalra hajlik. Derekán övként vagy esetleg a mellkasán egy kígyót visel. Általában piros vagy sárga testszínnel, négy, hat, nyolc vagy tíz karral ábrázolják. Három kezében többek között fejszét, ösztökét, kötelet és egy tál édességet tarthat. Negyedik keze áldásosztó helyzetben van. Hordozó állata egy egér, amely a legkisebb lyukon is át tud menni, illetve keresztül tudja magát rágni bármilyen akadályon.


Története:
Shiva és Párvatí két fia közül ő az idősebb. Egyszer, amikor Siva hosszú távollét után hazatért, Ganeshát anyja, Párvatí ajtajában őrként állva találta. Shiva be akart lépni, de Ganesha megállította. Mivel nem gondolta, hogy a fia távolléte alatt így felnőtt, Shiva levágta a fejét. Amikor később tisztázódott a helyzet, Párvatí rávette Shivát, hogy keltse életre a fiát. Ez azonban csak úgy volt lehetséges, hogy Shiva annak az élőlénynek a fejét helyezi vissza Ganesha nyakára, akit először meglát. Ez az élőlény pedig egy elefánt volt.
Ganeshát “Ekadantának” is hívják, mert az egyik agyara törött. Azt mondják, ez az agyara akkor tört el, amikor az elefánt fejét levágták. Egy másik történet szerint Parasuráma volt az, aki eltörte az agyarát. Egy nap Parasuráma megérkezett, hogy meglátogassa Shivát, de Ganesha nem engedte be őt az apjához. Amikor Parasuráma megpróbált elmenni Ganesha mellett, verekedni kezdtek, és Parasuráma eltörte az agyarát. Párvatí éppen meg akarta átkozni Parasurámát, látva fiának szerencsétlenségét, de Brahmá megakadályozta ebben. Megígérte neki, hogy annak ellenére, hogy csak egy agyara van, Ganeshát minden ember, még a félistenek is tisztelni fogják. Indiában, különösen délen a legnépszerűbb Isten, hiszen mindenben lehet kérni a segítségét. A legkisebb problémától a legnagyobbig, mindenben segít.
Sok helyen a házak előtt is megjelenik valamiféle formában, pontosan a története miatt(örző, védő funkció). Az egyik feleségének a neve Buddhi (értelem), a másik felesége neve Sziddhi (siker). Szóval, hozzá tartozik a hatalom, a tudás, a siker és a beteljesülés. Ja és egy kis magyar vonatkozás: Az ország egyik legnagyobb Ganésa szobrát láthatjuk a Fővárosi Állat- és Növénykert Elefántházában. Az elefántfejű istenség nagyméretű szobra úgynevezett Ganés-púdzsa, azaz dicsőítő szertartás keretében került felavatásra. Az eseményen részt vett az Indiai Köztársaság magyarországi nagykövete, és a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége vezető lelkésze is. Lehet menni megnézni.

Imádata:
Sok templom van, ahol önmagában, egyedül imádják. Más hindu templomok bejáratánál szintén megtalálható,hívei leginkább azért imádják őt, hogy eltávolítson az útjukból minden akadályt, amivel az ember szembekerülhet élete során. Ganapatinak, a törpe démonok vezetőjének is nevezik. Dél-Indiában Vinajakának hívják.

Szülők:
Shiva:
Vishnu, Brahmá és Shiva együtt alkotják a hindu háromságot. Shiva a pusztító, aki a kali-júga, tehát a jelenlegi korszak végén eljárva a pusztítás táncát az egész univerzumot megsemmisíti. Shiva a tudatlanság kötőerejének, a tama-gunának az irányítója. A Kajlász-hegyen lakik, amely a tibeti Himalájában található. Arccal dél felé ül, s személye a lemondást és az univerzális pusztítást képviseli. Az őt ábrázoló képeken jóképű ifjú, aki olyan fehér, mint a kámfor. Hamuval beszórt végtagjai erősek és simák. Három szeme van, melyek közül a harmadik a homlokán található, két szemöldöke között. Ezt a pusztítás idejét kivéve mindig csukva tartja.

Párvati:
Párvatí Shivának, az anyagi világ elpusztításáért felelős félistennek a hitvese. A hinduizmus istennőinek túlnyomó többségét Párvatí különböző aspektusai, formái teszik ki. Fel sem lehetne sorolni mindazokat a neveket, amelyeken ismerik, illetve imádják őt, utalva sokrétű funkcójára, valamint cselekedeteire az univerzum irányításában.
Erre az istennőre többek között a Kéna-upanisadban találhatunk utalást, ahol Umá Haimavatíról megemlítik, hogyan világosítja fel Indrát, az istenek királyát a Brahmanról, az Abszolútról, vagyis Istenről. Ez az utalás elég ahhoz, hogy levonhassuk belőle azt a következtetést, mely szerint ezen istennőnek az imádata rendkívül ősi.


Mantra
A mantra szó az elme felszabadítására utal, és olyan védikus himnuszt takar, amely gyakorlatilag egy bizonyos istenségen való meditációt idéz elő. Egy hiteles gurutól kell megkapni, mert csak így van teljes hatása. és akkor itt egy jó kis mantra Ganeshához:

"Vakratunda Mahaakaaya Suryakotee Sama Prabha
Nirvighnam kuru mey Deva Nirvighnam kuru Mey Deva
Sarva kaaryeshu Sarvadaa" Sarva kaaryeshu Sarvadaa "

Jelentése:
"Uram Ganesha, aki képes vagy egyesíteni és összeterelni millió nap fényerejét, kérlek, mindig távolíts el minden akadályt a munkámban."

A képemen Mottl Zsuzsi barátnőm látható az elefántfejű isten társaságában.
Az írás netről lett összeollózva.
Ez van,remélem jó kis mese volt!

Im a tourist !

Na hello, itt vagyok, csak besűrűsödtek az idézőjeles munkában gazdag hétköznapok, amikkel nem fárasztanám azokat akik elolvassák az itteni élményeimet, mert többnyire csak unalmas számokról ,és megoldandó problémákról tudnék írni, az meg még engem sem érdekel nonverbális formában . A lényeg hogy több mint egy hónapja gyűröm itt az ipart, és ez nem turista látogatás, sokkal inkább száraz munka. Na azért van mit mesélni, ami esetleg érdekes lehet kifele. Először is a kedvenc éttermem „Under Construction” táblával lett ellátva, és én hülye nem kérdeztem rá hogy meddig kell máshol étkeznem ….Majd rájuk nézek a jövő héten, de kötve hiszem hogy elkészültek volna a felújítással, tekintve hogy azóta kb. másfél hét telt el, amióta nem adnak nekem enni. Azóta elvegetálok a bolti kaján. Persze mehetnék máshova is, de messze vannak a helyek és az ebédidőm pedig nem engedi a hosszabb kiruccanást a forgalomtól zsúfolt belvárosba. Olykor egy- egy munkatársam bevág a kocsijába és elmegyünk jobb helyekre. Elkezdtük használni a cég „fitnesz termét” amit azért teszek idézőjelbe, mert egy kicsi szobát képzeljen el a kedves olvasó sok ósdi szerrel, telezsúfolt mit ugrálsz indiaiakkal.. Ja és itt nem csinálnak gondot az átöltözésből, úgy ahogy vannak, csak lerúgják a cipőjüket és farmerban-ingben nekiállnak gyúrogatni. Na jó, van aki veszi a fáradságot és leveszi az inget és atlétába kezd neki a tornának.(Csak én voltam rövid gatyában) Végre kiruccantam a múlt hétvégén kicsit mulatni Badrival és Anujával, ők lettek itt az idegenvezetőim, hoznak visznek, szórakoztatnak . Elmentünk egy bárba ahol house zene szólt, betequiláztattam őket, mert eddig nem igen ittak. Itt a Tequilát (gold) lime-al, és sóval szervírozzák, kb. semmi köze ahhoz, ahogy mi isszuk otthon, de ez legyen a legnagyobb gondom. Pár tequila után már mozgott mindhármunk válla a zenére, de őszintén szólva annyira drága volt hely, hogy nem maradtunk itt. Átmentünk egy sportkocsmába ahol folytattuk a Tequila shot-okat, kellemesen berúgtunk és el rihegtük-röhögtük az este hátralevő részét. Egyébként ok, hogy még dohányzom, de nagyon dicséretes hogy itt sehol nem lehet dohányozni a szórakozóhelyeken, hanem ki kell fáradni az épület elé.




A héten volt a stúdió éves díjkiosztó gálája, ahol is megjutalmazzák többek között, akik jól teljesítettek az évben. „Az év animátora”, „az év rajzolója”, stb. Ilyenkor a dolgozók szavazzák meg, hogy melyik jelölt nyerje el a kis üveg plakettet, a cég emblémájával ellátott hátizsákot, és az általában elmaradhatatlan oklevelet.( Sandeep két jelölést kapott, de sajnos nem nyert) gála est folyamán rengeteg táncos lép fel, különböző stílusú előadásokkal. A belépés csak hagyományőrző indiai ruhában volt lehetséges a meghívó szerint, persze nekem nem. Mindenki jól mutatott benne olyanok voltak mint a hercegek és hercegnők. Belépésünkkor kaptam egy piros pöttyöt a homlokomra és egy virágfüzért a nyakamba, üdvözlés gyanánt. A partyra Sandeep a kollega vitt motoron, hát nem mondom, hogy nem izgultam az út során hogy egy buckánál lerepülök és át gázol rajtam a mögöttünk haladó gépjármű.De semmi bajom.A modern tánckoreográfiák mellett (Erica C. stílusa keverve menő RNB mozdulatokkal) , klasszikus indiai táncegyvelegek is szerepeltek a műsor repertoárján. Ami nagyon meglepett és iszonyatosan tetszett, kiderült, hogy az előadók mind egytől egyig itteni dolgozók voltak.



Nem hittem el hogy itt mi minden van ebben a stúdióban, nagyon jóó hogy ennyi mindenre van energiájuk és egyáltalán indíttatásuk. Badri fotója a tradicionális táncot járó MUNKATÁRSAKRÓL(!)fent látható. A cégnek van egy alapítványa is, ami támogatja a szegénységgel sújtott területek lakosait, és más segítségre szoruló embereket. Ezt az óriás kivetítőn egy Michael Jackson számmal és lesújtó fotókkal szemléltették. Több kollegám megkönnyezte, nem csodálom, nagyon megható volt.Ez azért is érdekes mert ebből az apropóból , fellépett egy születése óta vak 14 éves kislány, aki egy klasszikus indiai táncot adott elő, hát nagyon érdekes volt , meg kell hogy mondjam. Majd a díjátadó után következett a garden party , ahol is elkölthettük a vacsoránkat . Engem meghívtak a főnökséggel, meg a többi külföldi munkatársammal egy VIP sátorba vacsorázni. Nem ettem sokat, mert kicsit frusztrált a közeg, ez van. Ezután visszamentem a többi munkatárshoz, és hazamentünk. Szép volt, és nagy élmény. Most hétvégén elmentünk az óvárosba Badrival és a feleségével egy túrára, ahol az idegenvezető hölgy elmesélte az óváros történetét, megmutatta a rengeteg boltot, ami többnyire ékszerüzletekből, és selyemárus bódékból állt. Majd betértünk egy szent helyre, ahol kötelezően mezítelen lábbal léphet csak be az ember, majd megreggeliztettek minket az egyik templom kertjében.
Ezután Badriékkal elmentünk megnézni egy palotát, ami lélegzetelállítóan szép volt, érdekes volt szembesülni azzal a rég letűnt gazdagsággal, ami a régi Indiát jellemezte. Hatalmas elefánt hintókat, üvegcsillárokat, tróntermeket láttam.

Ja és az utcákon persze szanaszét sétáltak a tehenek, meg a kecskék, a járókelők között elvegyülve. Volt tehén család, ami a szemetet ette, és volt kecske csapat, aki a vaskerítéseket nyalogatta nagy virgoncan.


A számomra legviccesebb persze a fogózkodás volt. Kb 5oo forintért felöltöztettek klasszikus népviseletbe, és így készítettek rólunk képeket, amit helybe kiprinteltek majd a kezünkbe nyomtak.Ezután beugrottunk az indiai Pizza Hut-ba, ahol konkrétan nem ismerik a szalámit, pedig már nagyon ettem volna hasonló íz világú dolgot...fura, bementem a szupermarketbe és megkérdeztem, hogy van-e szalámi, amire az eladó nagy lelkesen odavezetett a mélyhűtött pulthoz és a kezembe nyomott egy szalámi rudat. Való igaz az volt ráírva hogy szalámi… Na most ez nem volt más mint közönséges parizer hengeresen. Emberek, itt nincs szalámi, illetve amit mi annak titulálunk, az itt ismeretlen. Mindegy eszem tovább, ami van, amit újra megjegyzem, nem esik nehezemre, de azért beleharaptam volna egy kövér szalámis kenyérbe. A munka egyre jobban sűrűsödik, ez már a második hét, hogy szombaton is be kellett mennem dolgozni. Holnap otthon mikulás, itt semmi. A karácsony is egy napos itt 25-e. De ez csak a keresztényeknek érdekes itt, a többi indiainak csak szabadnap. Majd veszek gyertyákat, gondolom, és megiszom egy üveg pezsgőt, ha egyáltalán van itt ilyen. Na, viszlát, amint van miről beszámolnom, jelentkezem.