Shilparamam-költözés:

Tegnap este eljöttek vendéglátóink, a z itteni rendező: Badri és felesége. A feleség nevére még nem emlékszem Baba, Bubu, vagy Babi, lehet egyik sem, és egy másik rendező, az ő nevéről fogalmam sincs. A lényeg hogy kikísértek minket egy skanzenhez hasonlító helyre, nevezetesen: Shilparamamba, ahol handmade dolgokat lehetett kapni.


Megjegyzem névzavarom itt elég intenzív, azt mondtam a minap egy kollégámnak, hogy Kebab, pedig Sandeep volt a neve, ennyit erről. Na de visszatérek a szuvenír vásárlásra. Főnökömék vettek pár dolgot, kendőt, képeket stb. én semmit, mert csak nézelődöm, lesz erre időm később. Mondták Badriék, semmit ne vegyünk meg nélkülük, mondjuk meg mi tetszik, és hagyjuk rájuk a vásárlást, nehogy a portékás átverjen minket. Hát ment az alkudozás, vitázás, hangos gesztikulálás, már kisebb csoportba verődtek össze az árusok, amikor egyik vendéglátónk halálra alkudott pár csicsás képecskét. Nagyon aranyos kutyákat is láttam ezen a helyen, lásd alant.


Persze elmaradhatatlan emberléptékű viaszbábúhoz hasonlatos szobrok is álltak itt- ott valamilyen szituációba helyezve. Teréz anya is természetesen.


Láttam csecse dolgokat, majd mikor aktuális kivitetem magam a srácokkal, és én is megveszem, amit ilyenkor kell… főleg nekem. Ezután visszamentünk a hotelbe, hisz a többiek 4- kor keltek, hogy kimenjenek a repülőtérre. Apámtól kaptam házi pálinkát, fertőtlenítés céljából,(megjegyzem, azóta sincs problémám beltájékon) ezzel kínáltam meg munkatársaimat búcsúzóul. Ezután leugrottam a bárba dohányozni, ahol összehaverkodtam a bártenderrel, akinek mondtam itt leszek két hónapot, és hogy tud-e valami buli helyet Hyderabadban. A srác azt mondta peeersze a tesójának van valami szórakozóhelye itt a környéken, és csak szóljak bátran, ha ki akarok menni. Mondtam neki, hogy holnaptól más helyen fogok lakni, egy másik hotelben, így megadta a számát, hogy csörögjek. Na persze ha lenne min, mivel a telefonom nem működik, de ma már tényleg kapok egy SIM kártyát, azt ígérte az itteni gyártásvezetőm Raju. Hm, muszáj lesz itt haverkodni, hisz nem ülhetek a szobámba mindennap. Ma reggel arra ébredtem, hogy bejött a szobámba egy csávó, és zavartan pislogott. Mint kiderült, mikor reggel kicsekkoltak főnökömék, a hotel komputere szerint én is kicsekkoltam. Ami részben igaz, mert ki lettek fizetve a számlák, de én csak fél 10 kor hagyom el a lakosztályt. A csávónak elmagyaráztam csipás szemekkel a helyzetet, aki zavartan távozott. Zuhany, reggeli, majd vissza a szobába, összedobálni mindent a bőröndbe, jó ok természetesen a kis tusfürdőket is, meg minden ilyen biz-bazt elraktam, ez azért mégsem hamutartólopás… és ezek hasznosak lehetnek később. Megszólalt a szobatelefon, felvettem. A recepciós kislány volt, hogy hova jöjjön a kocsi értem az irodába (ami a stúdió), vagy ide a hotelbe. Ami azért fura kérdés, hisz a hotelben voltam. Nem értettem ki nem értett mit. Mondtam, várom az autót, ami fél 10 re jön értem (a stúdió kocsija). Fél 10- kor kicsekkoltam, a recepciós kislány (aki elvileg randizott a magyar rendezőmmel… na persze nem jött össze a dolog, mert a csaj valamiféle allergiára hivatkozott ezért nem jelent meg a megbeszélt időpontban) azt mondta úgy nézek ki, mint egy rapper. Vicces. Na, jó kikísért a kislány meg a csomagcipelő srác a kocsihoz, ami, hehehe, nem a céges kocsi volt csak egy riksa. Jellemző elmentek a nagyemberek, és már nem a céges kocsi vitt be a munkahelyemre. Elpöfögtünk a stúdióhoz, én becsekkoltam az új helyemre, mint említettem volt, a stúdió mellet van az új szállásom, ahol már nem olyan vidámak a recepciósok, sem a londinerek. Na, mindegy, van internet, és tv mi kellhet még… kipróbáltam, működik az internet, leadtam a szennyesemet, mosásra, hm, nem tudom, hogy ezért kell-e külön fizetni, vagy benne van-e szoba árában, mint maga a reggeli. Ja és hogy mivel mossák, és milyen lesz… lehet, el kell égetnem mindent. Majd kiderül. Maga a szoba szolid, a kilátás nulla, illetve rálátok egy szomszédos ház erkélyeire ahol asszonyok teregettek éppen mikor kinéztem. Na jóó, most bemegyek dolgozni.

Tűzkeresztség:

Tegnap este kissé szalonspiccesen hagytam el a hotel bárját, kihasználom még a luxuskörülményeket, amíg lehet, mert napközben végre megleltük hol fogok lakni. Hát nem kell messze menni, konkrétan egy kapualjra van egy kis hotel, na ott bérel nekem szobát a cég, jóó lesz az, van net és mikró, mi kellhet még…
Ma reggel arra ébredtem, hogy elkezdődött az, amin túl kell esnie a turistának (mert még az vagyok) ha külföldön van, nem beszélve a távoli Indiáról. Tegnapi munkaebédnél teszteltem magam, megettem és megittam mindent. Meg lett az eredménye, átestem a tűzkeresztségen, minden kifolyt a szó szoros értelmében belőlem a hajnali órákban. Reggelinél feltűnően csendes voltam, és sápadt, a sokkoló ébresztőtől. Naivan azt hittem, hogy letudtam a dolgot. Ó, de nem! Beértünk a stúdióba, elkezdődött a meeting, először az animátoroknak mutatkoztunk be, majd jöttek a rajzolók. Amit már nem tudtam kivárni, elkezdtem izzadni, bepöndörödtek a lábujjaim, és végem volt, nagy levegőt vettem, és kiszaladtam a WC-re, ami zárva volt, én meg ott álltam csutakosan, mert azt hittem foglalt. De mint utólag kiderült, nem foglalt volt, hanem konkrétan be volt zárva kívülről. Néhány perc szenvedés és agónia után jött egy gyerekforma indiai csávócska, és nagy komótosan elővette kulcscsomóját, és beengedett a megváltás helyszínére. Na de az, hogy ami ott történt az addig ok, hogy egyszer lehúztam a toalettet. Na de nem végzett a belsőm, jött a következő roham, viszont a tartály valamiért nem töltődött fel, én meg csak lestem, hogy akkor, most mi van??? A WC kagyló mellett volt egy vödör, ami arra szolgált, hogy felfogja azt a vizet, ami szivárgott oldalt a csőből, kirángattam onnan és a kagylóba ürítettem a tartalmát, lement minden, de leöntöttem az egész környéket is csatornavízzel. Ok ennyi, kimentem, nem tudtam mit csinálni. Vendéglátóinktól azt kértük legyenek kicsit kíméletesebbek, és valami lájtosabb étterembe vigyenek ebére. Elvittek egy Mexikóiba minket (hatásszünet) hát köszi, rohadt lájtos! Ott megint bepusztítottuk, amit lehetett (finom volt ám) volt Kínai, és Mexikói vegyes. Mindenki evett mindenből, fajitas, fűszeres bundában sült zöldségek, garnélás tészta, csirkével, gyömbéres csirke stb. nem érdekel, hozzá kell szoknom, hisz mégiscsak ezt kell ennem legalább még 70 napig, ahogy Ármin barátom erre eléggé nyersen rávilágított, a tegnap esti chat folyamán.


A kép csak illusztráció

Charminar

Tegnap délután megnéztük Hyderabad óvárosát,(lásd tegnap mellékelt videó) s annak fő látványosságát a Charminar-t, ami úgy tudom Hyderabad szimbóluma is egyben. Egy tér közepén áll és a négy égtáj irányából hatalmas boltíves kapuk fogják közre. A bejáratnál azonnal hozzánk verődött pár koldusgyerek, és eredeti réjben szemüvegeket árusító kölyök, akiket egy bajuszos (mindenki bajuszos kb.…) ember elhessegetett, és beinvitált minket az építménybe. A helyieknek 50 rúpia a belépő, a külföldieknek 100 :). Az bajuszos ember nagyon lelkiismeretesen körbevezetett bennünket az emlékműben, mindezt úgy hogy a helyieket nagy kézmozdulatokkal és ÉLÁ-ÉLLÁÁ kiáltásokkal megint csak széthessegetett hogy utat törjön nekünk. a helyiek minket fotóztak a telefonokkal, és a fehér cipőmet, nahát.Este elköltöttük az első Tradicionális Indiai vacsoránkat a hotel éttermében. zöld currys hús, több fajta szósz, valamiféle zöldségek, édeskés (nem kínai style) szószban, zöldséges rísz, stb., igazából egyelőre ilyeneket fogok enni és nem fogom mindig részletezni, csak ha váltás van, ami tuti lesz, mert 2 hónapig nem ehetem mindig ugyanazt. Ezután kitámolyogtam a hotel üvegfalakkal körbevett teraszára egy cigarettára, nemsokára tényleg leteszem, szerintem. Amire számítottam, denevér körözött felettem, de kicsi volt nem para. Ja erről jut eszembe itt keselyük szoktak körözni a hotel előtti tó felett, és a mocsár felett is, akár a sirályok ami a szegénynegyed mellett van. A lényeg hogy mikor elindultam a hotelszobám felé, kokett kacajra lettem figyelmes. A rendezőm a recepciós pultnál éppen hevesen oltotta az ott posztoló indiai lányt, aki egyébként kiemelkedően szép volt az eddig látott békaszerű kollegináihoz képest. A lány (kb. 25-30 közötti) gurgulázva kacarászott, és fogta a rendezőm kezét. Mikor odaértem üdvözölni őket, egy nagy” Háááj” után azt kezdte nekem ecsetelni, hogy mennyire meleg és erős keze van a rendezőmnek, és hogy olyan furán érzi magát, mert beteg és a sok gyógyszer hatására most kicsit kába, és hogy feltétlenül nézzük meg a holnap esti indiai tradicionális színházat, ami a hotel színháztermében (!) lesz este 8 - tól. Rendezőm duruzsolt neki tovább, gondolom a vacsorához elfogyasztott sörök és a curry is búgatta kicsit, aranyos. Rendezőm holnap este ott lesz a színházban, a kis nővel. Ma többször is emlegette a lányt, és hogy húú és hogy háá, és hogy mi lesz. Felmentem ezután a szobámba (megint nem tudtam melyik kapcsoló mit kapcsol fel a 100 fajta hangulatlámpából) és sikerült két jó barátommal is spícselni skype-on, miközben kitartóan elszopogattam két-három pohár tequilát, a mini bár egyéb rágcsáival (többek között indiai csipsz) megspékelve.
Balázs Béla: a három hűséges királylány. Ez a címe annak a Hindu mesének, amit lefűzve ajándékba kaptam Ármin barátomtól. Elkezdtem olvasni, de még dolgozom fel, és nem fejeztem be, aztán szunya.

plakat in the old town


dentist in the old town

Óváros

Kilátások:

Na megérkeztünk, a Park nevezetű luxusszálloda vendégei leszünk 4 napig, amíg beindítjuk a szekeret a stúdióban, ezután a többiek hazamennek, én meg itt maradok.
A kilátás nem szűkölködik bizarr dolgokban. Rálátok egy tóra aminek közepén Buddha áll, ezen kívül balra egy mocsaras nyomornegyedre.Erős a kontraszt. Atyaég mi lesz 4 nap múlva.Kell találnunk nekem egy megfelelő lakást, ami rendelkezik nettel, és tv-vel , és normális helyen van.
Itt van pár google fotó a kilátásról, és a szobámról...

Park Hotel

Na megérkeztünk a hotelba ahol négy napot töltünk el, amíg ,főnökömmel megkeressük a megfelelő szállást nekem erre a két hónapra.Lakosztályunk van, tényleg királyi, a kilátás egy nagy tóra néz aminek közepén ott virul Buddha szobra,

This is the begining!

Na, jó, elkezdem, ha naplószerű, akkor az…
A blogom stílusa egy középiskolás fogalmazási képességével, és stílusával lesz körülbelül egy szinten. Az Irodalomtanárom meg is húzott érettségin, mert vagy nyegle, flegma volt a stílusom, vagy annyira dagályos hogy az borzasztó, szóval ez van,” szorri vagyok”(sok ismerősöm ugrik ettől a kifejezéstől a plafonig, höhö)
A cégem kirendelt két hete Indiába, azon belül Hyderabadba egy egészestés német megrendelésű rajzfilm egy részének legyártására. Illetve a cég képviselőjeként, hogy felügyeljem a munkálatokat, ebben a városban. Hyderabad India 6. legnagyobb városa, és az első városok között van Indiában, ahol élénk a filmgyártás, ennyit tudok egyelőre… semmi másnak nem néztem utána, hülye skorpió vagyok, ja, jó persze wikipédia, fotók. Egy héten belül megkaptam a szükséges oltásokat:
Követségen elintéztem a vízumomat, itthoniaktól elbúcsúztam, ja, igen, a munkaszerződésem két és fél hónapra szól, vagyis, legközelebb hús-vér emberként Január 13-án kerülök elő saját hazámban… bánatom erős, van aki már most hiányzik.
Már csak azért is, mert egyedül kell végigtolnom ezt az időszakot egy ilyen távoli országban. Na, jó épp itt volt az ideje felnőtteset játszani, mégiscsak 2- án töltöttem be a 31. évemet.
A British Airways gépe ma szállt fel pontban 8 óra 15 perckor, velem, a főnökömmel, egy technikussal, és egy rendezővel, akik 4 napig lesznek Hyderabadba, aztán otthagynak…(rohadékok). A gép Londonban szállt le, 3 óra tranzitban töltött idő után (karton cigi, egy üveg tequila, ami arra kell, hogy karban tartsam a gyomromat Indiában, a cigi meg hogy mérgezzem továbbra is magam)
Átszálltunk a másik gépre a mi röpke 8 és fél órát fog repkedni velünk, hogy leszálljunk a célállomásra. Ez a gép már nagyobb, mint az előző, van, az ülésekben tv 8ami nem működik folyamatosan, hápf. Mellettem egyik oldalamon egy angol csaj ül a másikon egy indiai asszony, akinek semmi nem tetszik, mindent leejt, bedugta a füleit, felhúzott egy plusz zoknit (a gépen jár plusz zokni, lol, pedig nincs hideg) a többi munkatárs szanaszéjjel ül, nem volt helyünk már egymás mellé, de nem érdekes. Erre járt Attila a főnököm, hogy megtornáztassa magát, hisz hosszú az út, és kérdezte, hogy vagyok, minen ok-e, mondom persze, bla bla bla. A mellettem ülő angol csajszi megkérdezte hát mi meg milyen nyelven beszéltünk, mondtam magyarul, azt mondta sosem hallott még magyar beszédet, hm… nem tudom, hogy fura-e, avagy sem. Mindenesetre mosolyogtam.
Na mindegy, a lényeg, hogy amikor ezeket a sorokat írom, épp befejeztem a második üveg vörösboromat (mini) és ugyanezt teszi a két szomszédom is, többek között azért, mert előttünk egy Indiai család ül, és szerintem amióta felszállt a gépünk kb. 4 órája, a kisgyerekük folyamatosan sír. Olykor feláll az ülésre és a z arcomba bámul úgy ordít. Én grimaszolok, jó pofizok, hátha legalább elcsodálkozik, és abba hagyja a folyamatos óbégatást, de nem teszi… szerintem mindjárt rendelek még egy bort. Ok az angol csajszi már az üvegből nyakalja.
Étel:
Az első gépen szendvicset kaptunk, na de nem azt az elázott vackot, amit a magyar gépeken adnak, hanem egy fokkal jobbat, az nem is érdekes, és a steward sem volt kedves.
Na, itt a második gépen már indiai készételt kaptunk természetesen űrhajós kiszerelésben, de akkor is jópofa, currys hús zöldséges rizs, saláta két féle, öntettel, kis magvas zsemle, vaj, csípős szósz, ásványvíz, tea, tej… persze mind Barbie méretű, de jól laktam, mert izgalmas felhozatal volt, és Íz orgiaként hatott az ízlelőbimbóimra. Most Mashhad felett vagyunk 3 és fél óra múlva elvileg megérkezünk, ottani idő szerint valamikor hajnal 4 órakor, ami a mi időnk szerint éjfél tájt,(négy és fél óra lesz az időeltolódás).
Hyderabadban most héten valamikor, lehet hétvégén csak, a” FÉNY ÜNNEPE” volt, tök jól hangzik. Az Indiai asszonytársamra most hajtotta rá az előttünk ülő indiai apuka tizedszerre az ülését, ami az asszony képébe tolta az újságot… hm, büdös a krém, amivel a kezét keni. Púz szagú. Egyébként az indiai utastársaimról csak annyit hogy mindegyikőjük, mosolygós, szelíd. Szeretni fogok itt asszem.