Christmas at Valeria and Sukanto

Hát kicsit el vagyok csúszva az ünnepek bemutatásával, de pótolom. Valéria nevezetű ismerősöm (ő is a rajzfilmszakmában dolgozik) itt ment férjhez Indiában, és már évek óta itt élnek férjével, Sukantóval. Valérai segített pár dologban, mikor ideérkeztem Hyderabadba. Milyen szupermarketben érdemes vásárolni, hol érdemes ételt magamhoz venni, mit szabad és mit nem szabad enni. A legfontosabb hogy a csapvizet semmilyen formában nem szabad elfogyasztani (amit párszor megszegtem, mert az italokba a jeget is ebből fagyasztják, és nem egyszer belém került.)
Mivel itt a karácsonyt csak kevesen ünneplik hivatalosan (keresztény vallásúak) ezért a karácsonyi őrület is elmarad itt, vagy legalábbis mérsékelt volt. Itt 25-én van karácsony, és csak akkor van szabadnap. Pár díszített fa a városban, és téli pláza dekorációk jelezték csak, hogy miről is van szó. Nem beszélve arról, hogy 20 fokban nehéz átélni mindezt úgy istenigazából. Na, a lényeg hogy Valériáék meghívtak a házukba egy kis ünnepi grillezésre 24-én. Mikor megérkeztem csak egy festő házaspár volt még jelen a babájúkkal. Valériának és Sukantónak van egy pici fia Imon, neki hoztam egy mozdonyt, ami beszél és gurul , ha megdöntjük. A gyerek még nem tudta kibontani a masszív csomagolást (2-3 év körüli), hát segítettem neki, nagyon kíváncsian várta, hogy mit hozott az Oto, és mikor kibontottam örült, aztán megmutattam neki a trükköt, hogy hogyan is működik a játék. A mozdony elkezdett beszélni, majd elkezdett gurulni, funkciójának megfelelően. Azt hittem a gyerek majd tapsikolva felkapja és elkezd vele játszani, vagy valami. De nem ez történt, Imon arcáról a szó szoros értelmében leszáradt a mosoly, hirtelen felállt, és ijedten kiszaladt az anyjához a konyhába. Mint kiderült minden elemet kiszedtek azokból a játékokból, amik hangot adnak ki, mert Imon rettenetesen fél tőlük. Szép mellényúlás volt a részemről, gratula.
A vendéglátóim háza belülről egészen hasonlatos a mi házaink elrendezéséhez. Ami érdekes, hogy a környéket a DQ ( a cég ahol dolgozom) munkatársak, kollegák uralják. Még évekkel ezelőtt összefogtak és megvették a környező telkeket, úgyhogy most minden munkatárs egyben szomszéd is, és mivel elég messze vannak ezek a házak (legalább egy teljes órát szenvedtünk a forgalomban mire ideértünk) ezért praktikus is, mert egymást haza tudják hozni. Jó kis közösség. Sukantóval és a festő barátjával wiskey-ezni kezdtünk, Valériának meg hoztam egy üveg vörösbort. A vendégek, szomszédok, többjüket ismertem azt hiszem… legalábbis arcról kellett volna, de sajnos nem szoktam meg még mindig az itteniek arcát, illetve nem tudom megkülönböztetni őket. Itt mind fiatal embereket és nőket képzeljünk el, egy két pici gyerekkel. A gyerekek visítozva áramlottak befele, és lassan megtelt a kert vendégekkel. A grillhez előkészítettük a tüzet, illetve izzítottuk a szenet. A gyerekek eszüket vesztve tébláboltak egy kis elkerített rész körül a ház mellett, mert Valáériáék kutyája lebabázott, szám szerint hat darab kis „Puppy” nyafogott meglehetősen megviselt anyjuk csecseiért, folyamatosan. A nőstény olykor bemászott a kerítés mögé hogy megetesse a kölyköket. Amit Imon egyszer jól ki is használt, mert mikor a kölkök jól laktak és egymásra feküdve bealudtak, a kisfiú bemászott és elkezdte nyüstölni őket a többi kisgyerek legnagyobb irigységére. Imon emelgette, mutogatta a kiskutyákat a többieknek, majd egyszer csak fogta magát és befeküdt a kölykök közé, amit nem mindegyik viselt jól, lévén hogy Imon konkrétan rájuk feküdt, majd a vinnyogásra megjelent az anyja és kiszedte onnan a gyereket. Maugli.
A hangulat egyébként nagyon jó volt, a férfiak kurjantgattak, mert valami táblajáték is előkerült (ami egyébként szabályait tekintve hasonlatos volt a biliárdhoz, csak itt pöckölni kellett a gombfoci formájú tárgyakat.)
A nők, asszonyok, lányok meg a sarokban kacarásztak és megállás nélkül figyelmezgették a gyerekeket. Én jól elvoltam ettem a grill csirkéből, meg a grill halból, meg iszogattam. Éjfélkor mindenki kezet fogott velem meg Valériával, Merry Christmas-t ismételgetve. Ezután kellemesen becsípve megcéloztam a mosdót. Igen ám, de itt nem angol Wc volt, hanem indiai, ami annyit jelent, hogy a padlóval egy szintben van egy luk… Oh, nem mondom, hogy nem szenvedtem meg a becélzást, de nem részletezem. Sajnos egy kölköt is kissé felrúgtam kifele jövet, mert az ajtóban ült, firkálgatott csacsogva a többiekkel, én meg nem vettem észre… azt hiszem az anyukák, akik a házban játszottak a gyerekeikkel, csúnyán néztek rám emiatt, de lehet nem vették észre az incidenst.Nem sokkal éjfél után rendeltünk nekem egy taxit, és elindultam vissza a hotelba, hogy az itthoniakkal is tudjak beszélni Skypeon. A taxi legurult a dombról a sötét házak között (hehe, egy karácsonyfa sem világított az ablakokban, nagyon kellemetlen volt) majd elindult velem haza a füstös fűszeres városon át. Kértem a taxist kapcsoljon be nekem egy kis zenét, mert olyan hangulatban voltam, de nem volt az ipsének rádiója sajnos. Mikor hazaértem, felhívtam a szüleimet, meg beszéltem pár baráttal, lévén hogy Magyarországon négy és fél órával korább volt, aztán eldőltem az ágyban, mint a sószsák.
Kicsit hiányérzetem volt, még jó, hisz a hangulat nem volt az igazi, de ez van, idén ez jutott. Majd jövőre sok "Kelly túltenyésztett Family-t" fogok hallgatni, hogy, pótoljam az idei ünnepet.Boldog Karácsonyt!

At Sandeep

Ha ellátogatunk egy idegen országba akkor azt vagy nyaralás céljából tesszük, ami átlagban két vagy három hetet jelent. Szállodában-apartmanban szállunk meg, csoportos idegenvezetéseken veszünk részt stb. Ilyenkor az idegenvezető , vagy ha önállóan akarjuk feltárni a feltárhatót, akkor a turista térkép, csak a legkézenfekvőbb,ha úgy tetszik, turista látványosságokat mutatja meg nekünk. A másik eshetőség, hogy ebbe az országba hosszabb ideig tartózkodunk, és a két illetve három hét elteltével elkezdünk nem turistaként jelen lenni az adott helyen. Elkezdünk beépülni, asszimilálódni. Az én két és fél hónapom kb. a határt súrolja…de már nem érzem magam turistának, már csak azért sem mert teljesen hozzászoktam az utakhoz, utcákhoz, emberekhez, megnéztem azokat a helyeket amiket turistaként megnézhet az ember, na jó nem mindent de ami tőlem telt azt igen. Megismertem a hotelemet, a munkahelyemet, pár múzeumot, templomokat, régi városrészeket. Na de amit ki akarok hozni az az hogy, ritka az ha tényleg betekintést nyerhetünk egy idegen ország lakóinak, magánéletébe. (ok ha barátokhoz megyünk akkor megismerhetjük, de nekem nem voltak itt indiai ismerőseim.)A szállodák és a múzeum termek adnak egy általános élményt, benyomást az embernek az adott országról. Na de, na és most jön a lényeg, ha még magánlakásba, házba is bejuthatunk az hihetetlen információ többletet ad. Legalábbis nekem...

Sandeep a csekker kollégám, áthívott magukhoz, és láthattam milyen is egy igazi indiai lakás, eddig ez tette rám a legnagyobb hatást a látványosság terén. Egy lapos tetős 3 szintes lakóházcsoport közös udvarába futott be velünk Sandeep motorja. Az épületegyüttest betonkerítés veszi körül, igy az út zaja teljesen kint reked. A távolban csak gyerek ricsajt hallottam, és pár ablakból az indiai tv műsorok hangfoszlányait. Sandeepék lakása az udvarról nyílik. Maga a bejárat erős fából készült (asszem, kétoldalt faragott motívumokkal, a padlót kő borítja, helységenként más mintával díszítve. Ahogy belépünk a lakás előszobájába, természetesen jobb kéz felől egy hatalmas Ganesha (előző posztomban írtam erről az elefántistenről) fali dombormű van aki őrzi a háziakat. Cipő le, majd jött a következő helység, ahol két oldalt kanapé volt található nagyon szép indiai dísz párnákkal, Sandeep édesanyja ekkor jött elénk, köszöntött (szép nő) majd leültetett ebben a helységben. Szerintem ez volt a nappali, itt volt egy polc, amin rengeteg apró kegytárgyféle volt, Sandeep esküvői fotója feleségével, aki számomra ugyanúgy nézett ki érthetetlen módon, mint vendéglátóm anyja csak 20 évvel fiatalabb kiadásban… misztikus. Ezen kívül a kegytárgyas polcon egy férfi portréja volt látható lótuszülésben, és a színes tv. Kérdeztem Sandeepet ki az a pasi a fotón, azt mondta az az ember az ő családjuknak a vezetője, papféléje. Ha jól értettem. Kérdezte az anyuka ennék e, persze udvariasságból visszautasítottam… pedig nagyon kíváncsi voltam az indiai „házi kosztra”. Persze addig erősködtek ők is udvariasságból, hogy igent mondtam. Anyukája ekkor nekiállt kisütni valami házi kenyeret, amíg mi kimentünk Sandeeppel az udvarra. Az udvaron még mindig hallottam a gyerekek zsibongását a falon túlról. Felléptem egy kőre és kikukkantottam az utcára. Hozzánk közelebb 3 tehén legelészett a szemétben, egy kóbor kutya társaságában. Csendben kérődztek a különféle vegyes zöldségeken, meg a cigaretta csikkek között.

jobbra tekintve meg kiszúrtam a kölköket, akik sikongatva kapaszkodtak egy tevébe, hogy felmászhassanak rá. Szegény teve, lefilmeztem, de nagyon szomorú látvány volt, ahogy a gyerekek lógtak rajta két oldalról, mint a kullancsok. Na, mindegy, ilyen is van.

Igazából azért mentünk ki az udvarra,mert Sandeep megmutatta az íját, és lőttünk vele párat egy falhoz támasztott régi faajtóba. Menő! Végre láttam macskát is, aki lustán terpeszkedett az egyik bejárati ajtó melletti szőnyegen. Jól le is fotóztam. Aztán az anya szólt indiaiul, hogy jöjjünk be mert kész az étel. Végre megkóstolhattam az otthon készült indiai ételt. Érezhető volt az a különbség. Ugyanúgy, mint otthon nálunk is, a házi készítésű ételnek sokkal teljesebb íze volt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy kaptam 2 kis öblös tálkát, az egyikben barna csicseriborsós erősen fűszeres ételke volt, a másikban zöldes kevésbé csípős friss lila hagymával megszórt táplálék volt található, ja igen meg a frissen sütött indiai lepénykék. Mind megettem. Sőt csomagoltak is nekem vacsorára.Aztán néztük a mátrixot a televíziókészülékben. Mielőtt hazamentem volna, Sandeep meghívott a 2 hónapos csemetéje ünnepére. Ja, itt vallásuk típusától függően, a szülők nem adnak azonnal a gyermeküknek nevet, csak hónapokkal később, nem értem akkor hogy szólítják a kisdedet. Hm,lehet pont így:

- Cicukám, megetetted a kisdedet?
- Meg apukám!

Kicsit késve bár , de nemsokára posztolom a karácsonyomat itt.

Viszlát!

A lakás:

Ganesha-Otopedia

Van egy isten itt Ganesha aki még mielőtt Indiába érkeztem volna, foglalkoztatott. Ganesha az egyik legnépszerűbb hindu isten, akit általában pocakos férfinak, félagyarú elefántfejjel ábrázolnak. Ábrázolásának több évezredes múltra visszatekintő hagyományai vannak. Ormánya általában a bal oldalra hajlik. Derekán övként vagy esetleg a mellkasán egy kígyót visel. Általában piros vagy sárga testszínnel, négy, hat, nyolc vagy tíz karral ábrázolják. Három kezében többek között fejszét, ösztökét, kötelet és egy tál édességet tarthat. Negyedik keze áldásosztó helyzetben van. Hordozó állata egy egér, amely a legkisebb lyukon is át tud menni, illetve keresztül tudja magát rágni bármilyen akadályon.


Története:
Shiva és Párvatí két fia közül ő az idősebb. Egyszer, amikor Siva hosszú távollét után hazatért, Ganeshát anyja, Párvatí ajtajában őrként állva találta. Shiva be akart lépni, de Ganesha megállította. Mivel nem gondolta, hogy a fia távolléte alatt így felnőtt, Shiva levágta a fejét. Amikor később tisztázódott a helyzet, Párvatí rávette Shivát, hogy keltse életre a fiát. Ez azonban csak úgy volt lehetséges, hogy Shiva annak az élőlénynek a fejét helyezi vissza Ganesha nyakára, akit először meglát. Ez az élőlény pedig egy elefánt volt.
Ganeshát “Ekadantának” is hívják, mert az egyik agyara törött. Azt mondják, ez az agyara akkor tört el, amikor az elefánt fejét levágták. Egy másik történet szerint Parasuráma volt az, aki eltörte az agyarát. Egy nap Parasuráma megérkezett, hogy meglátogassa Shivát, de Ganesha nem engedte be őt az apjához. Amikor Parasuráma megpróbált elmenni Ganesha mellett, verekedni kezdtek, és Parasuráma eltörte az agyarát. Párvatí éppen meg akarta átkozni Parasurámát, látva fiának szerencsétlenségét, de Brahmá megakadályozta ebben. Megígérte neki, hogy annak ellenére, hogy csak egy agyara van, Ganeshát minden ember, még a félistenek is tisztelni fogják. Indiában, különösen délen a legnépszerűbb Isten, hiszen mindenben lehet kérni a segítségét. A legkisebb problémától a legnagyobbig, mindenben segít.
Sok helyen a házak előtt is megjelenik valamiféle formában, pontosan a története miatt(örző, védő funkció). Az egyik feleségének a neve Buddhi (értelem), a másik felesége neve Sziddhi (siker). Szóval, hozzá tartozik a hatalom, a tudás, a siker és a beteljesülés. Ja és egy kis magyar vonatkozás: Az ország egyik legnagyobb Ganésa szobrát láthatjuk a Fővárosi Állat- és Növénykert Elefántházában. Az elefántfejű istenség nagyméretű szobra úgynevezett Ganés-púdzsa, azaz dicsőítő szertartás keretében került felavatásra. Az eseményen részt vett az Indiai Köztársaság magyarországi nagykövete, és a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége vezető lelkésze is. Lehet menni megnézni.

Imádata:
Sok templom van, ahol önmagában, egyedül imádják. Más hindu templomok bejáratánál szintén megtalálható,hívei leginkább azért imádják őt, hogy eltávolítson az útjukból minden akadályt, amivel az ember szembekerülhet élete során. Ganapatinak, a törpe démonok vezetőjének is nevezik. Dél-Indiában Vinajakának hívják.

Szülők:
Shiva:
Vishnu, Brahmá és Shiva együtt alkotják a hindu háromságot. Shiva a pusztító, aki a kali-júga, tehát a jelenlegi korszak végén eljárva a pusztítás táncát az egész univerzumot megsemmisíti. Shiva a tudatlanság kötőerejének, a tama-gunának az irányítója. A Kajlász-hegyen lakik, amely a tibeti Himalájában található. Arccal dél felé ül, s személye a lemondást és az univerzális pusztítást képviseli. Az őt ábrázoló képeken jóképű ifjú, aki olyan fehér, mint a kámfor. Hamuval beszórt végtagjai erősek és simák. Három szeme van, melyek közül a harmadik a homlokán található, két szemöldöke között. Ezt a pusztítás idejét kivéve mindig csukva tartja.

Párvati:
Párvatí Shivának, az anyagi világ elpusztításáért felelős félistennek a hitvese. A hinduizmus istennőinek túlnyomó többségét Párvatí különböző aspektusai, formái teszik ki. Fel sem lehetne sorolni mindazokat a neveket, amelyeken ismerik, illetve imádják őt, utalva sokrétű funkcójára, valamint cselekedeteire az univerzum irányításában.
Erre az istennőre többek között a Kéna-upanisadban találhatunk utalást, ahol Umá Haimavatíról megemlítik, hogyan világosítja fel Indrát, az istenek királyát a Brahmanról, az Abszolútról, vagyis Istenről. Ez az utalás elég ahhoz, hogy levonhassuk belőle azt a következtetést, mely szerint ezen istennőnek az imádata rendkívül ősi.


Mantra
A mantra szó az elme felszabadítására utal, és olyan védikus himnuszt takar, amely gyakorlatilag egy bizonyos istenségen való meditációt idéz elő. Egy hiteles gurutól kell megkapni, mert csak így van teljes hatása. és akkor itt egy jó kis mantra Ganeshához:

"Vakratunda Mahaakaaya Suryakotee Sama Prabha
Nirvighnam kuru mey Deva Nirvighnam kuru Mey Deva
Sarva kaaryeshu Sarvadaa" Sarva kaaryeshu Sarvadaa "

Jelentése:
"Uram Ganesha, aki képes vagy egyesíteni és összeterelni millió nap fényerejét, kérlek, mindig távolíts el minden akadályt a munkámban."

A képemen Mottl Zsuzsi barátnőm látható az elefántfejű isten társaságában.
Az írás netről lett összeollózva.
Ez van,remélem jó kis mese volt!

Im a tourist !

Na hello, itt vagyok, csak besűrűsödtek az idézőjeles munkában gazdag hétköznapok, amikkel nem fárasztanám azokat akik elolvassák az itteni élményeimet, mert többnyire csak unalmas számokról ,és megoldandó problémákról tudnék írni, az meg még engem sem érdekel nonverbális formában . A lényeg hogy több mint egy hónapja gyűröm itt az ipart, és ez nem turista látogatás, sokkal inkább száraz munka. Na azért van mit mesélni, ami esetleg érdekes lehet kifele. Először is a kedvenc éttermem „Under Construction” táblával lett ellátva, és én hülye nem kérdeztem rá hogy meddig kell máshol étkeznem ….Majd rájuk nézek a jövő héten, de kötve hiszem hogy elkészültek volna a felújítással, tekintve hogy azóta kb. másfél hét telt el, amióta nem adnak nekem enni. Azóta elvegetálok a bolti kaján. Persze mehetnék máshova is, de messze vannak a helyek és az ebédidőm pedig nem engedi a hosszabb kiruccanást a forgalomtól zsúfolt belvárosba. Olykor egy- egy munkatársam bevág a kocsijába és elmegyünk jobb helyekre. Elkezdtük használni a cég „fitnesz termét” amit azért teszek idézőjelbe, mert egy kicsi szobát képzeljen el a kedves olvasó sok ósdi szerrel, telezsúfolt mit ugrálsz indiaiakkal.. Ja és itt nem csinálnak gondot az átöltözésből, úgy ahogy vannak, csak lerúgják a cipőjüket és farmerban-ingben nekiállnak gyúrogatni. Na jó, van aki veszi a fáradságot és leveszi az inget és atlétába kezd neki a tornának.(Csak én voltam rövid gatyában) Végre kiruccantam a múlt hétvégén kicsit mulatni Badrival és Anujával, ők lettek itt az idegenvezetőim, hoznak visznek, szórakoztatnak . Elmentünk egy bárba ahol house zene szólt, betequiláztattam őket, mert eddig nem igen ittak. Itt a Tequilát (gold) lime-al, és sóval szervírozzák, kb. semmi köze ahhoz, ahogy mi isszuk otthon, de ez legyen a legnagyobb gondom. Pár tequila után már mozgott mindhármunk válla a zenére, de őszintén szólva annyira drága volt hely, hogy nem maradtunk itt. Átmentünk egy sportkocsmába ahol folytattuk a Tequila shot-okat, kellemesen berúgtunk és el rihegtük-röhögtük az este hátralevő részét. Egyébként ok, hogy még dohányzom, de nagyon dicséretes hogy itt sehol nem lehet dohányozni a szórakozóhelyeken, hanem ki kell fáradni az épület elé.




A héten volt a stúdió éves díjkiosztó gálája, ahol is megjutalmazzák többek között, akik jól teljesítettek az évben. „Az év animátora”, „az év rajzolója”, stb. Ilyenkor a dolgozók szavazzák meg, hogy melyik jelölt nyerje el a kis üveg plakettet, a cég emblémájával ellátott hátizsákot, és az általában elmaradhatatlan oklevelet.( Sandeep két jelölést kapott, de sajnos nem nyert) gála est folyamán rengeteg táncos lép fel, különböző stílusú előadásokkal. A belépés csak hagyományőrző indiai ruhában volt lehetséges a meghívó szerint, persze nekem nem. Mindenki jól mutatott benne olyanok voltak mint a hercegek és hercegnők. Belépésünkkor kaptam egy piros pöttyöt a homlokomra és egy virágfüzért a nyakamba, üdvözlés gyanánt. A partyra Sandeep a kollega vitt motoron, hát nem mondom, hogy nem izgultam az út során hogy egy buckánál lerepülök és át gázol rajtam a mögöttünk haladó gépjármű.De semmi bajom.A modern tánckoreográfiák mellett (Erica C. stílusa keverve menő RNB mozdulatokkal) , klasszikus indiai táncegyvelegek is szerepeltek a műsor repertoárján. Ami nagyon meglepett és iszonyatosan tetszett, kiderült, hogy az előadók mind egytől egyig itteni dolgozók voltak.



Nem hittem el hogy itt mi minden van ebben a stúdióban, nagyon jóó hogy ennyi mindenre van energiájuk és egyáltalán indíttatásuk. Badri fotója a tradicionális táncot járó MUNKATÁRSAKRÓL(!)fent látható. A cégnek van egy alapítványa is, ami támogatja a szegénységgel sújtott területek lakosait, és más segítségre szoruló embereket. Ezt az óriás kivetítőn egy Michael Jackson számmal és lesújtó fotókkal szemléltették. Több kollegám megkönnyezte, nem csodálom, nagyon megható volt.Ez azért is érdekes mert ebből az apropóból , fellépett egy születése óta vak 14 éves kislány, aki egy klasszikus indiai táncot adott elő, hát nagyon érdekes volt , meg kell hogy mondjam. Majd a díjátadó után következett a garden party , ahol is elkölthettük a vacsoránkat . Engem meghívtak a főnökséggel, meg a többi külföldi munkatársammal egy VIP sátorba vacsorázni. Nem ettem sokat, mert kicsit frusztrált a közeg, ez van. Ezután visszamentem a többi munkatárshoz, és hazamentünk. Szép volt, és nagy élmény. Most hétvégén elmentünk az óvárosba Badrival és a feleségével egy túrára, ahol az idegenvezető hölgy elmesélte az óváros történetét, megmutatta a rengeteg boltot, ami többnyire ékszerüzletekből, és selyemárus bódékból állt. Majd betértünk egy szent helyre, ahol kötelezően mezítelen lábbal léphet csak be az ember, majd megreggeliztettek minket az egyik templom kertjében.
Ezután Badriékkal elmentünk megnézni egy palotát, ami lélegzetelállítóan szép volt, érdekes volt szembesülni azzal a rég letűnt gazdagsággal, ami a régi Indiát jellemezte. Hatalmas elefánt hintókat, üvegcsillárokat, tróntermeket láttam.

Ja és az utcákon persze szanaszét sétáltak a tehenek, meg a kecskék, a járókelők között elvegyülve. Volt tehén család, ami a szemetet ette, és volt kecske csapat, aki a vaskerítéseket nyalogatta nagy virgoncan.


A számomra legviccesebb persze a fogózkodás volt. Kb 5oo forintért felöltöztettek klasszikus népviseletbe, és így készítettek rólunk képeket, amit helybe kiprinteltek majd a kezünkbe nyomtak.Ezután beugrottunk az indiai Pizza Hut-ba, ahol konkrétan nem ismerik a szalámit, pedig már nagyon ettem volna hasonló íz világú dolgot...fura, bementem a szupermarketbe és megkérdeztem, hogy van-e szalámi, amire az eladó nagy lelkesen odavezetett a mélyhűtött pulthoz és a kezembe nyomott egy szalámi rudat. Való igaz az volt ráírva hogy szalámi… Na most ez nem volt más mint közönséges parizer hengeresen. Emberek, itt nincs szalámi, illetve amit mi annak titulálunk, az itt ismeretlen. Mindegy eszem tovább, ami van, amit újra megjegyzem, nem esik nehezemre, de azért beleharaptam volna egy kövér szalámis kenyérbe. A munka egyre jobban sűrűsödik, ez már a második hét, hogy szombaton is be kellett mennem dolgozni. Holnap otthon mikulás, itt semmi. A karácsony is egy napos itt 25-e. De ez csak a keresztényeknek érdekes itt, a többi indiainak csak szabadnap. Majd veszek gyertyákat, gondolom, és megiszom egy üveg pezsgőt, ha egyáltalán van itt ilyen. Na, viszlát, amint van miről beszámolnom, jelentkezem.

Cinema Paradiso:

Na, elkezdődtek a dolgos mindennapok, azért szünetelt az élménybeszámolóm, mert a hét pár napja másból sem állt, csak hogy felkelek 9:30 kor (veszélyesen kitolódott ez már mivel, mint említettem a hotelem közvetlenül a munkahelyem mellett van.) , bemegyek dolgozni 10-re, aztán ebéd, aztán haza fél 7 körül. Na azért van mit mesélni. Az biztos, hogy megtaláltam a számomra legmegfelelőbb éttermet (Punjabi) ahol nagyon jó a konyha, és a körülmények is. Nem bámulnak, mint egy majmot, és a pincérek már ismernek, mindig ugyanahhoz az asztalhoz ülök, közel az ablakhoz, hogy miközben várok a kirendelt ételre, addig kedvemre bámuljam a járókelőket, és járműveket. A pincér már tudja, hogy kb. találomra böködök az étlapon, hogy mit is szeretnék enni aznap. Sokszor megkérem, magyarázza el, hogy mit is rejt a kívánt menü tartalma. Készségesen el szokta mondani, azzal a fura indiai angollal, ami mindig arra kényszerít, hogy szuggeráljam beszélgetés közben a szájukat, és villámgyorsan próbáljam behelyettesíteni azokat az angol szavakat amik felmerülhetnek. Egyszerűen elképesztő hogy bármit kihoznak, az finom. Amit mondjuk itt is és otthon is páran furcsállnak, mindig rendelek kenyeret, noha itt sem kell mindenhez enni, de az itteni indiai kenyér az úgynevezett Roti, annyira jó állagú meg sokféle ízesítésű, hogy nem bírom ki, hogy ne rendeljek belőle minden egyes alkalommal. Ez a lapos simán kisütött fajta, de van a másik típus ami belül üreges, és egy vékony réteg tölteléket rejt, ami, valami fűszeres darálék (bár ez a szó nem éppen étvágygerjesztő), legyen az erős, vagy csemege, sőt valamikor reszelt krumpli, vagy más van belül.


roti(netről)

Na, ennyit a kenyérről, itt sem fogok lekattanni róla. Lehet utána nézni neten, hogy nem keverem a szezont a fazonnal, név ügyileg. Szóval itt szoktam ebédelni, majd az elköltött ebéd után a pincér hoz egy kézmosó tálat ami forró vizet tartalmaz és egy lime úszik a közepén, ez egy nagyon apró tál, és hallottam már olyan sztorit, hogy valamelyik magyar kollega teának nézte, és kiitta azon nyomban. Vicces. Persze érthető. A kézmosást követően kihoznak egy osztott tálkát, amiben szájfrissítő gyanánt mentollal, vagy más granulátummal burkolt apró magokat lehet rágicsálni, egyébként nem rossz, kicsit olyan, mint a Zizi kinézetre, vagy mint a kiszáradt hörcsög kakája. De kellemes élmény. Ezután kihozzák a számlát, ami mindig meglep, mert egy lakomáért, szinte mindig feleannyit kell fizetni, mint nálunk otthon egy ebédért. Ezután rendszerint visszagyalogolok a munkahelyre, zenével a fülemben, és persze ügyelve arra, hogy valami kocsi rá ne hajtson a lábamra, közben ügyesen manőverezve a kókusz és banánárus taligák között. A munka főleg akkor élénkül fel mikor a Magyarországi munkatársak is beérnek a munkahelyre, ami azért itt már ebéd utáni időszakot jelent a 4 és fél órás időeltolódás miatt. A terem szolga mindig hoz teát, ami itt nagyon édes és tejjel van felütve mokkás pohárban. Ezt isszák inkább, mint kávét azt hiszem, mert én még kávéval sosem találkoztam, pedig van. Most hétvégén Badri, és felesége elhívtak kirándulni, meg akartunk nézni egy erődítményt, ami Hyderabad régi városközpontjaként funkcionált még réges-régen egy hegy tetején. Én nem tudom, mennyit ünnepelnek itt, de már megint ünnepnap volt vasárnap. A kocsi mikor felért a hegy tetejére az erődítmény bejáratához (egyébként most maga a környék katonai létesítmény, láttam bakákat gyakorlatozni, vicces volt) szinte már be sem tudtunk gurulni akkora kocsisor és embertömeg hömpölygött az épületcsoport felé. Badri azt mondta, hogy szálljunk ki a feleséggel (Elnézést a múltkor azt mondtam Babunak hívják a lányt, de nem, mert mint kiderült az egy pasi neve volt aki a feleség mellett állt… csak nem tudtam múltkor mikor bemutatták őket hogy kinek mi a neve. A lány nevét nem tudom megjegyezni sajnos, megkértem mondja meg a nevének a rövid változatát, de mint kiderült a hosszú változat is kb. 5 betűs, de nem tudom megjegyezni a keresztnevét egyelőre.) Kiszálltunk, előre mentünk amíg Badri keresni akart parkolót, de annyira be voltunk szorulva, hogy még gyalogosan is problémás volt a haladás a rengeteg autó, motor, és iskolabusz mellett. Mikor odaértünk ahhoz a részhez, ami közvetlenül bevezetett az épületbe, nem hittem el a sort, ami elénk tárult, annyian voltak, hogy elképzelésünk sem volt arról, mekkora lehet, az az időegység,miután bejuthatunk.


a tömeg
( ok a felvételről nem jön le a kígyózó sor mert nem jó szögből vettem....)

A feleség hívta Badrit hogy hát nagyon sokan vannak, Badri mint kiderült egy centit sem haladt a kocsival, így visszaballagtunk az autóhoz (piros színű) beszálltunk és nagy nehezen elhagytuk a helyet. Badriék azt mondták, soha nincsenek ennyien… majd visszajövünk máskor. Ok nekem van időm. Kérdeztem mi a B-terv , röhögtek azt mondták mindjárt kitalálják, mert erre nem számítottak, hogy nem jutunk ide be. a B-terv végül mozi lett, ami nem gond , mert kíváncsi voltam, hogy milyenek az itteni mozik. Elmentünk a Prasads nevezetű mozi komplexumba ahol 3 emeletnyi mozi volt, büfékkel vegyítve. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy három, avagy négy szintes plázát, teli mozi termekkel, hát ja, sokan vannak.


Kívülről a mozi(netről)


A bejárat


A mindennapos látogatók (netről)

A Harry Potter mivel friss film ezért képtelenség volt rá jegyet szerezni, így a SKYLINE címmel futó SCI –FI filmre neveztünk be. A menet ugyanaz, megveszed a jegyet majd a keresett terem előtt feltöltheted magad némi popcornnal, vagy egyéb nyalánkságokkal… persze nem szotyis bécsi pereccel (pedig én csak azt eszem). A termek is ugyanolyanok, van itt is IMAX, de a mi filmünk nem oda szólt. Vicces local movie trailerek után(lásd jobbra) egyetlen egy amcsi trailert adtak le, aztán elkezdődött a mi filmünk. A SKYLINE-ról tudtam, hogy látványban nem fogok csalódni, de sajnos a film annyira elbutult a végére, hogy megint nem tudom besorolni azok közé a tudományos fantasztikus filmek közé, amik már egyre ritkábbak, és sajnos mind ócska. Nem ecsetelem a sztorit, ufók, lődözés, katonák, egy kisebb csapat fiatal, akik bennragadnak egy luxus hotelben az invázió kezdetekor.
A rendező páros az ALIEN VS PREDATOR 2-őt tudhatja magáénak… ami szintén használhatatlan volt. Itt tényleg remek látványt hoztak össze, de könyörgöm, nem értettük a filmet, hogy mi miért történik benne. Ez van, majd a Harry Potter ok lesz (bár az előző két részre nem is emlékszem, vajon miért…) Ja kihagytam legviccesebbet, itt minden film közben van szünet, és ki kell menni vásárolni még popcornt, hahaha. De nem ám úgy, hogy befejeznek egy jelenetet, hanem mintha elmenne a televízióban az adás, vagy megszakadna a film, egyszer csak elsötétedik a vászon, felkapcsolják a lámpákat, beindul a hangszórókból a kellemesen duruzsoló Indiai pop, a már jól megszokott pintyhangú előadókkal, és uzsgyi, kiáramlik a tömeg a büfékhez-toalettekhez.



A mozi élmény után Badriék hazavittek, miközben jól kiröhögtük a filmet a kocsiban. Kiderült, hogy a stúdiónak van fitneszterme, úgyhogy miért is ne járnék le oda kissé összerakni magam, van időm. Alig aludtam vasárnap éjszaka, nem tudom, hogy említettem-e már, de a szomszédomba költözött valami duhaj társaság, nyelvüket sem értem, de egész éjszaka dominóznak, legalábbis erre gondolok a zajokból. Ezek ordibálnak és csapkodják az ajtókat...ez van. Ja, és összemartak a szúnyogok, nem tudom, mit csináljak, pedig bekentem magam a BLENDI gyerek fogkrémszagú szúnyogirtóval, amit még otthon ajánlott a szuris-orvos, hogy azt használjam. Használom, de a szúnyog le se szarja. Malária para , ajjaj! Ma veszek egy konnektoros változatot is, mert az Magyarországon is hatásos volt.

Első hétvége:

Eljött az első hétvégém. Először is felfedeztem a szobatársaimat, a csótányokat…úgyhogy ma(hétfő) eszközölnöm kell valamiféle drasztikus lépést, mivel félszemmel egyfolytában a falakat figyelem, és már a lábaimon érzem őket, pedig csak egyszer futott el egy a lábamon…wröhh! Ma lépéseket teszek. Beszéltem a gyártásvezetőmmel, lehet nem az ő dolga, de ma átjön velem a hotelba, nem azért mintha nem tudnám egyedül megoldani, de szerintem célszerű egy helyivel együtt megjelenni a helyszínen. Ennyit egyelőre a csótányokról. Hétvégén, szombaton pihentem (itt ez is munkanap, de nekem nem kellett bejönnöm még, mivel az animátorok dolgoznak, a rajzolók dolgoznak, és akinek kellett segítség azt pénteken letudtuk, csak remélni tudom, hogy ez így is marad). A televíziókészülék számos izgalmasabbnál izgalmasabb indiai sorozatokat kínál a kedves nézőknek, akit érdekel. Na ha a brazil szappanoperákon szörnyülködik valaki, nézzen meg egy indiai szappanoperát, ahol szintén hallhatjuk a szereplők gondolatait, belső monológjait, de mind ezt kissé irritáló pintyekhez hasonlatos csipogó hangon… nem mintha néztem volna. Helyette jó kis sitcom-okkal szórakoztattam magam, ahol a színészek frappáns poénjaira automatizált közönségkacaj reagál. Az a jó, hogy például az HBO-n angolul mennek a filmek (angol felirattal, ami sosem árt gyakorlás szempontjából) cserébe viszont reklámok is vannak. De ez még mindig jobb, mint Sandra Bullock és Keanu Reeves drámáját hallgatni indiai szinkronnal egy másik adón, mert ebbe is belefutottam, és zavarba ejtő volt. Na jó, vicces. Ennyit a Tv-ről egyelőre. Csótányirtás, és tv, és netezés, ezzel tudom összefoglalni a szombatomat.
Vasárnap korán 9-kor, hazai idő szerint 4:30-kor, (ezt azért emelem ki, mert még mindig nem álltam át) csörgött a mobilom, Lama a bártender volt a vonalban, érdeklődve, hogy akkor mikor menjünk várost nézni. Én nyekegtem valamit angolul, s végül abban maradtunk, hogy a City Center nevű pláza előtt találkozunk 3 órakor, és kitaláljuk, mit érdemes első körben megnézni Hyderabadban. 2:45 kor mini taxiba vágtam magam. Egy mini taxis, egyik fuvaromnál megadta a számát, hogy mindig őt hívjam, csak előtte 15 perccel csörögjek rá, és ott lesz a kért helyszínen.


Mini taxi

Elvitt a centerbe, az eső persze szakadni kezdett. Beszaladtam a bevásárlóközpont csarnokába, na jó nem beszaladtam mert ilyenkor detektorral átnézik az embert, és végig taperolják tetőtől talpig, majd belenéznek a táskádba, hátha rejt valami oda nem illő dolgot. Nem volt nálam semmi ilyen, csak a fényképezőm, amire majd még kitérek:). Lamával ott találkoztam, néztünk pár boltot, felmentünk a plaza tetejére ahol unokatesója dolgozik, egy bárban. A bár, egy tipikusan kellemesen légkondicionált, félhomályos angol pub stílusban berendezet egyteres helység volt. Csak pár férfi és egy nő sörözgetett csendesen egy sarokban a lapos képernyős tv-t bámulva ahol krikett ment (most szezonja van itt Indiában). Én kaptam egy kólát, és be lettem mutatva az összes alkalmazottnak, a bárvezetőnek, majd abban maradtunk, hogy kedden visszajövünk ide mulatni, mert akkor van bulinap… nem tudom miért kedden, nekem mindegy. Ezután Lama kérdezte mit akarok látni. Amire azt válaszoltam nem tudom, mit akarok látni, mert nem tudom, mit lehetne. Bedobtam neki a tipikus dolgokat, Templomot, parkot, stb. Ok újra mini taxi mentünk templomnézőbe, egy elég szűk latyakos utcába fuvaroztak minket, ami felfele vezetett kétoldalt kacatokat áruló bodegákkal. A víz áztatta sáros kaptató nem tett jót a fehér cipőmnek, de nem először. Hülye Oto! Utcakölkök szaladtak el mellettünk és persze folyamatosan ment a tukmálás az árusok részéről, hogy ugyan vegyek már frissnek nem mondható gyümölcsöt (nem ledegradálom, mert sok helyen friss) vagy kagylókból fűzött szélharangot, aminek utólag belegondolva anyám tuti örülne. Itt is láttam kóbor kutyákat, akik a szemétben turkálva kerestek némi élelmet. Érdekes, hogy macskát egy darabot nem látni. Megkérdeztem Lamát, hol vannak a macskák, amire csak annyit mondott náluk kutyák vannak. A szűk utca végén elém tárult a templom..hu nagyon szép volt, és rengeteg ember zarándokolt felé. Lama azt mondta ma gyereknap van, és a vasárnap az egyetlen szabadnap itt Indiában, ezért ez a sok népség. Ha az ember be akar lépni a templomba, le kell vetnie a cipőjét, mobilját, fényképezőt, stb, csak tisztán léphet be. Majd legközelebb bemegyek, most tényleg sokan voltak.


Ezután újra mini taxi, majd irány a helyi vidámpark, lévén hogy gyereknap van, még nehezebb volt bejutni, mint a többi napokon. Rengeteg egyenruhába öltözött iskolás csoport volt, és többgyerekes családok. Sikítozás, vigadalom! Sajnos mivel szar volt az idő nem készültek jó képek, így kedvem sem volt fotózni, pedig nagyon szép kerteket láttam itt. Lamának mondtam, van-e szellemvasút illetve szellemkastély, mondta van, de ő nem akar bejönni. Kérdeztem miért. Nem értettem a válaszát. Ja, igen az indiai angolnak nagy részét nem értem, mert olyan mintha nem használnának ” r” betűket és lenyelnek minden szóvéget. Vicces volt, mert Lama azt mondta, hogy gyerekkora óta habitusa van a pisiléshez (pee) mint nekem a dohányzáshoz, amit furcsállottam, és mondta, hogy most is akar, mondtam menjen nyugodtan, mire mondta akarok-e én is, mondtam nem. Mondta, akkor is ragaszkodik hozzá, és hogy menjek vele. Hm, na ez már kezdett újonnan bizarrá válni, gondoltam nem akar elhagyni a tömegben és menjek el vele a wc-ig, de nem oda mentünk, hanem egy bódéhoz ahol vettünk Tee-t. Összeállt a kép és helyreraktam a félreértést. Teához van habitus nem a pisihez… Kicsit csellengtünk még a kertrészekben egyet, aztán mivel elég sötét volt elindultunk hazafelé.


A vidámpark bejárata


Különleges szökőkutak és építmények gyerekek részére

Fogtunk egy taxit, aki elvitte Lamát a motorjához, majd engem tovább vissza a hotelhez. Lama heves gesztikulálások közepette megalkudott a viteldíjban, majd azt mondta azonnal telefonáljak rá, ha gond lenne. A taxis azt mondta ismeri a hotelemet. Nem ismerte. Elvitt a jó büdös francba, és minden hotel előtt megállt! Nem értettem, mert mutattam neki a nyomtatott papíromat, amire világosan rá volt írva, hogy Hotel Kens, és ahol lassított, minden volt csak az nem. Megálltunk több helyen, ő kiszaladt és megkérdezte a boltosokat, járókelőket, hotelportásokat, hogy hol is ez a „plész”. Ekkorra már teljesen besötétedett, és az eső újra eleredt. A közvilágítás sokkal kevésbé kiépített Hyderabadban, mint otthon nálunk, úgyhogy kissé beparáztam. De végül megtaláltuk. Phuhh, otthon készítettem egy mikró levest, és egy mikró paradicsomos fűszeres rizsvarázst (nekem ízlik itt a mikró kaja). Kicsit cseteltem azokkal, akiket elértem, viszont hipochondriám kissé felerősödött, mert elültem a lábamat, és olyan helyen zsibbadt sokáig, ahol pár napja megcsípett valami. Elkezdtem minden hülyeségre gondolni, leprától kezdve mindenre, jobbnak láttam gyorsan lefeküdni, mert kifárasztott a mondhatni nem sok, de annál intenzívebb élményadag.
Álmom:
Először a Moszkva téren voltam és siettem, de elém került egy van öreg hölgy, akit elkísértem a mozgólépcsőig, azt hallottam nem szeretik, ha rángatják őket a kívánt helyre (ok senki sem szereti) csak abba az irányba kell terelni. odatereltem, ő meg lement. Ekkor felébresztett egy SMS, otthoni jókívánságokkal, ami jól jött, mert kissé feszengek.
Ezután már kevésbé volt light-os az álmom, mert valami táborban voltam, vagy valamiféle tengerpartos üdülőtelepen, ahol tudtam, hogy nyaralunk. De valami történt és elárasztották az Alienek, és a maszkos sorozat gyilkosok a telepet, és mindenki menekült amerre tudott. Én valahogy kikerültem a nyílt vízre egy nagy gumiabroncs belsőn, az ég szép tiszta volt, és csillagokkal teli,(3d-rajzfilmes feeling) viszont nyomasztó baljós csend volt körülöttem.


Ekkor meglibbent a víz mintha valami közelített volna felém nem sokkal a víz felszíne alatt… hevesen vert a szívem, mert rossz érzés fogott el. Összeszorítottam a szemem, és hallottam, ahogy mellettem kiemelkedik „az” a vízből, vagy a sorozat gyilkos (Jason hoki maszkkal a péntek13-ból) vagy egy nyolcadik utas lehetett. Emlékszem még megfordult a fejemben hogy hátha egyik sem, de erre nem sok esélyt láttam, de a szememet nem mertem kinyitni, csak hallottam, ahogy a néma csendben kiemelkedik ez a valami mellettem, és csorog róla a víz, ő maga hangtalan, nem morog, nem hörög. Ekkor fura szag csapta meg az orromat, majd egy éles ökölforma csapást éreztem a kezemen, ami nagyon fájt, de a szememet, nem mertem kinyitni. Ekkor tudatosult bennem, hogy ez csak az idegen pofájában lapuló fogakkal teli hengerszerű belső szája lehetett, ami eltalált. Lihegni kezdtem, mert tudtam, hogy a következő csapás végzetes lesz (ahogy a filmekben láttam). Kinyitottam a szemem és tényleg egy alien volt, de valahogy furán fekete fotókartonból, ekkor felordítottam… Felriadtam az ágyamban a saját hangomtól… érdekes hogy benne volt a bűz az orromban, és a kezem is sajgott, de gondolom csak elaludtam… Ma tényleg tennem kell valamit csótányügyben, wröhh!

Shilparamam-költözés:

Tegnap este eljöttek vendéglátóink, a z itteni rendező: Badri és felesége. A feleség nevére még nem emlékszem Baba, Bubu, vagy Babi, lehet egyik sem, és egy másik rendező, az ő nevéről fogalmam sincs. A lényeg hogy kikísértek minket egy skanzenhez hasonlító helyre, nevezetesen: Shilparamamba, ahol handmade dolgokat lehetett kapni.


Megjegyzem névzavarom itt elég intenzív, azt mondtam a minap egy kollégámnak, hogy Kebab, pedig Sandeep volt a neve, ennyit erről. Na de visszatérek a szuvenír vásárlásra. Főnökömék vettek pár dolgot, kendőt, képeket stb. én semmit, mert csak nézelődöm, lesz erre időm később. Mondták Badriék, semmit ne vegyünk meg nélkülük, mondjuk meg mi tetszik, és hagyjuk rájuk a vásárlást, nehogy a portékás átverjen minket. Hát ment az alkudozás, vitázás, hangos gesztikulálás, már kisebb csoportba verődtek össze az árusok, amikor egyik vendéglátónk halálra alkudott pár csicsás képecskét. Nagyon aranyos kutyákat is láttam ezen a helyen, lásd alant.


Persze elmaradhatatlan emberléptékű viaszbábúhoz hasonlatos szobrok is álltak itt- ott valamilyen szituációba helyezve. Teréz anya is természetesen.


Láttam csecse dolgokat, majd mikor aktuális kivitetem magam a srácokkal, és én is megveszem, amit ilyenkor kell… főleg nekem. Ezután visszamentünk a hotelbe, hisz a többiek 4- kor keltek, hogy kimenjenek a repülőtérre. Apámtól kaptam házi pálinkát, fertőtlenítés céljából,(megjegyzem, azóta sincs problémám beltájékon) ezzel kínáltam meg munkatársaimat búcsúzóul. Ezután leugrottam a bárba dohányozni, ahol összehaverkodtam a bártenderrel, akinek mondtam itt leszek két hónapot, és hogy tud-e valami buli helyet Hyderabadban. A srác azt mondta peeersze a tesójának van valami szórakozóhelye itt a környéken, és csak szóljak bátran, ha ki akarok menni. Mondtam neki, hogy holnaptól más helyen fogok lakni, egy másik hotelben, így megadta a számát, hogy csörögjek. Na persze ha lenne min, mivel a telefonom nem működik, de ma már tényleg kapok egy SIM kártyát, azt ígérte az itteni gyártásvezetőm Raju. Hm, muszáj lesz itt haverkodni, hisz nem ülhetek a szobámba mindennap. Ma reggel arra ébredtem, hogy bejött a szobámba egy csávó, és zavartan pislogott. Mint kiderült, mikor reggel kicsekkoltak főnökömék, a hotel komputere szerint én is kicsekkoltam. Ami részben igaz, mert ki lettek fizetve a számlák, de én csak fél 10 kor hagyom el a lakosztályt. A csávónak elmagyaráztam csipás szemekkel a helyzetet, aki zavartan távozott. Zuhany, reggeli, majd vissza a szobába, összedobálni mindent a bőröndbe, jó ok természetesen a kis tusfürdőket is, meg minden ilyen biz-bazt elraktam, ez azért mégsem hamutartólopás… és ezek hasznosak lehetnek később. Megszólalt a szobatelefon, felvettem. A recepciós kislány volt, hogy hova jöjjön a kocsi értem az irodába (ami a stúdió), vagy ide a hotelbe. Ami azért fura kérdés, hisz a hotelben voltam. Nem értettem ki nem értett mit. Mondtam, várom az autót, ami fél 10 re jön értem (a stúdió kocsija). Fél 10- kor kicsekkoltam, a recepciós kislány (aki elvileg randizott a magyar rendezőmmel… na persze nem jött össze a dolog, mert a csaj valamiféle allergiára hivatkozott ezért nem jelent meg a megbeszélt időpontban) azt mondta úgy nézek ki, mint egy rapper. Vicces. Na, jó kikísért a kislány meg a csomagcipelő srác a kocsihoz, ami, hehehe, nem a céges kocsi volt csak egy riksa. Jellemző elmentek a nagyemberek, és már nem a céges kocsi vitt be a munkahelyemre. Elpöfögtünk a stúdióhoz, én becsekkoltam az új helyemre, mint említettem volt, a stúdió mellet van az új szállásom, ahol már nem olyan vidámak a recepciósok, sem a londinerek. Na, mindegy, van internet, és tv mi kellhet még… kipróbáltam, működik az internet, leadtam a szennyesemet, mosásra, hm, nem tudom, hogy ezért kell-e külön fizetni, vagy benne van-e szoba árában, mint maga a reggeli. Ja és hogy mivel mossák, és milyen lesz… lehet, el kell égetnem mindent. Majd kiderül. Maga a szoba szolid, a kilátás nulla, illetve rálátok egy szomszédos ház erkélyeire ahol asszonyok teregettek éppen mikor kinéztem. Na jóó, most bemegyek dolgozni.